A sztori, amit cirka 10-15 éve mindenki rajongásig imádott, most viszont már ciki beszélni róla.
Őszinte leszek. Megértem, hogy miért. Megértem, hogy tényleg olyan üzenete van, ami jobb esetben nem ér semmit, rosszabb esetben kifejezetten káros. Viszont egy belemerülős fantasy. És nekem pont valami ilyesmire volt szükségem a Sun and the Star után. Tudom, hogy a legnagyobb szetségtörés Rick Riordan-t Sephenie Meyer-rel egy lapon emlegetni. Nem is állítom, hogy akár csak közel azonos kvalitású írót tisztelhetnénk a két személyben. De engem ez a sztori most jelenleg egész jól lekötött.
Miért? Talán a nosztalgia faktor miatt, ami benne rejlik. Nagyon régen olvastam, ez tény és való, és megdöbbenve konstatáltam, hogy az egész sztoriból csak vakuemlékeim vannak, a sztorira magára nem emlékszem. Ideje volt feleleveníteni. Olvasás közben aztán persze rájöttem, hogy nincs ebben a sztoriban semmi elsőprő erejű katartikusnak mondható esemény. Csordogál szépen és még a dráma sem valődi dráma, de az agyamnak akkor is pihenés volt. Kivéve, mikor a hajamat téptem a nyáltól. Előre félek, milyen lesz ez az egész Edward szemszögéből. Ó, igen, mert a Midnight Sun-t is el kellene olvasni. Évek óta vár türelmesen a polcomon...
Na, de visszatérve a Twilight-ra. Ha pisztolyt szorítanátok a fejemhez sem tudnám megmondani, mit élveztem, annyira most ebben a könyvben. Figyelembe véve, hogy nem csak a történet, de a karakterek sincsenek rendesen kidolgozva. Egysíkúak. És nem csak a tinik, hanem a felnőttek is. Tulajdonképpen felnőttet alig látunk a történetben. Mindez alól talán Carlisle (lenne) az egyetlen kivétel. Hiszen ő annyi mindent látott és élt már meg. De belőle is rettenetesen keveset kapunk, és nem is az ő saját szemszögéből sajnos. Sokért nem adnék egy Carlisle Cullen életrajzot.
Csak ismételni tudom magam. Nem tudom, mi volt ebben a történetben sok-sok-sok év után ennyire, jó, de minden butasága és faék egyszerűsége ellenére jól esett. És most a New Moon-t is jól esik, annak ellenére, hogy szöges ellentéte egymásnak a két könyv hangulatában.
Ajánlani a fentiekből kifolyólag nem tudom, nem merem senkinek. Ha olyan helyeztben vagy, mint én, hogy szeretnél nosztalgiázni, és megelégszel egy nem túl jól kidolgozott de valamire azért mégis jó fantasy-val, ami egykor igazi kult könyv volt, akkor ez jó választás lehet.
Értékelés
5/4 - Molyon négy csillagot kapott, úgyhogy itt is, de amúgy nem tudom, mi lenne a reális.
Megjegyzések