Előre le szeretném szögezni, hogy a következőkben NEM egy hivatalos kritikus hangvételű beszámolót láthat majd az olvasó. Ez a bejegyzés semmilyen téren nem képezi részét az esemény promóciós anyagának. Már amennyiben volt neki egyáltalán bármi hasonló a fent linkelt Facebook eseményen kívül. Szóval az alábbiakban olvasható szóáradat tényleg nem más, mint egy lelkes résztvevő még annál is lelkesebb élménybeszámolója a péntek estéről.
Most, hogy ezt leszögeztük, a következő dolog, aminek hangot kell adni, az az a tény, hogy ha ennek a kicsi országnak vannak nagy betűs Művészei, akkor Bereczki Zoltán az. Ezt pedig számomra újra bebizonyította ez az előadás. Az az alázat, az a profizmus, ami ezt a másfél órányi csodát jellemezte. Nem láttam itt mást, csak tehetséget.
Repertoár terén viszont volt itt minden. Saját dalok, újak és régiek. Feldolgozások, igazi "bereczki"-s dalok, és kevésbé hozzá köthető remekművek. Igazi örömzenélés a szó legszorosabb és legpozitívabb értelmében. Ez a kicsiny szelet idő megadta nekem, amire annyi évvel ezelőtt a színház képes volt. Kívül kerültem téren és időn. Nem létezett más csak az a világ, amit Zoli megteremtett, felvarázsolt a színpadra. Mert egy világot teremtett oda.
A minőségi zenei élményen túl, ami miatt szerintem nem fogja egyhamar elfelejteni ezt az estét senki, aki ott volt, az az elképesztő mértékű közvetlenség, lazaság, nevetés és vidámság, ami a légkört és a hangulatot jellemezte. Annyira jól esett nevetni! Szórakozni. Kikapcsolni. Egyszerűen csak hallgatni. Lenni.
Ha lenne rá módom, megköszönném ezt az élményt. Valami olyat kaptam, amire magam sem tudtam, milyen nagy szükségem volt. Az biztos, hogy most egy darabig itt ragadok ennél az esténél, és töltekezem belőle, ameddig csak tudok.
Végszóként pedig csak annyit, hogy SZÍNHÁZBA AKAROK MENNI!
Képtelen vagyok kifejezni, mennyire örülök, hogy ott lehettem. Remélem, lesz még ilyen.
Egy kis ízelítő 13 évvel ezelőttről. Mert miért ne.
Megjegyzések