Valószínűleg az is tudható, hogy ennél a sorozatnál jobban még egy könyvnek sem utáltam a magyar fordítását. Bocsánat, de így van.
A harmadik dolog, amit érdemes tudni rólam, meg a sorozatról az az, hogy Newt az én egyik kedvenc szereplőm. Ever. És nem, még mindig nem vagyok túl azon, ami történt vele az alap trilógia utolsó kötetében.
Nem volt tehát kérdés, hogy ki akarom szárítani a könnycsatornáimat még egyszer utoljára. Megvettem hát a könyvet, tekintve, hogy Dashner megígérte, hogy a könyv után kapott jogdíj 100%-át a Black Lives Matter mozgalom megsegítésére adja.
Elolvastam, és egyáltalán nem csalódtam. Derültek itt ki olyan mozzanatok, amivel az író újra megforgatta mindenki szívében a recés nagy kést.
Tulajdonképpen szerettem ezt a könyvet. Szerettem, mert pont olyan depresszív, amilyennek érzem most magam. Szerettem az instant kialakult barátságot, bajtársiasságot Newt és Keisha között. Szerettem, hogy a fiú szinte azonnal új családot talált magának a borzalmak közepén. Örültem, hogy ők adtak neki új életcélt.
Érzelmileg nagyon erősen hatott rám annak a nagyon finom ábrázolása, hogy veszti el saját magát Newt köszönhetően annak az átkozott vírusnak. Erős, és hatásos volt, hogy végig éltem, mi történik vele.
És bizony megforgatták bennem a recés kést azok a pillanatok, amikor visszaemlékezett a régi életére. A szüleire és a testvérére.
Azt hiszem, bátran mondhatom, hogy nekem most nagy szükségem volt erre a könyvre. Nagyon jól esett könnyeket hullatni az utolsó oldal fölött.
Értékelés
5/5 - Minden lépés egy kaland volt veled, Newt. Nagyon szeretlek, kölyök.
Megjegyzések