Robert Galbraith: Troubled Blood (Cormoran Strike 5.)

 

Visszatértem. Visszatértem, és elnézést kell kérnem mindenkitől, akinek az érdeklődésére kicsit is számot tart ez a blog. A helyzet az, hogy tavaly december óta elég komoly olvasási válsággal küzdök, aminek részben ez a könyv az oka. 

Iszonyatosan hosszú, a terjedelme és a formája miatt nehezen olvasható, mert nem igazán tudja az ember huzamosabb ideig kényelmes helyzetben tartani magát olvasás közben. Többek közt ez is nagyon megnyújtja az olvasási idő hosszát.

Viszont más könyvet nem nagyon akartam elkezdeni, míg ezt be nem fejezem. Szóval bekerültem egy szép nagy ördögi körbe. De most, hogy végre befejeztem, remélem, már pörögni fognak a kezem között a könyvek szép egymásutánban.

De nem leszek teljesen hálátlan. Voltak ennek a könyvnek egészen szép villanásai is. A horoszkópos összegabalyodott történetszál például kifejezetten tetszett. Ahogy Robin detektív zsenijének újabb megvillanásai is, Strike-kal közös jeleneteivel egyetemben. Gondolok itt főleg a wiskey-ivós pity party-ra. 

Ezek az ellenpontok viszont nem elegek ahhoz, hogy elfedjék a tényt, hogy ez a regény bizony nagyon is túlírt. Tele van olyan infóval, ami sem a történetet, sem a karakterek fejlődését nem segíti elő. 

Öszintén mondom, a felesleges sallang, és a sok erőltetett reklám nélkül ez a könyv vagy 300 oldallal rövidebb is lehetett volna, ami nem mellesleg azt is eredményezte volna, hogy rendesen tudom tartani, és sem a nyakam, sem a karom, sem a hátam nem megy tropára olvasás közben ötször minimum.

Jó, bevallom, Rowlingnak a maga körül nem először kevert botránya miatt nem voltam épp előítéletektől, meg negatív érzelmektől mentes én sem, mikor elkezdtem olvasni a könyvet. És igen, volt párszor olyan pillanat, amikor legszívesebben a fejébe húztam volna. De vártam ezt a könyvet, és ha nem is túl magas elvárásokkal, de elszántam vettem a kezembe. És most, hogy letettem... Bevallom, nem tudom, mit fogok kezdeni a következő kötettel, ha lesz.  Valószínűleg elolvasom pesze, csak azt nem tudom még, hogy milyen formában. 

Összességében azt tudom mondani, hogy 929 oldal bőven sok egy kriminek. De tényleg. Viszont az előítéleteimtől függelenül azt kell mondanom, hogy tényleg voltak részek, amiket élveztem. A többit meg majd meglátjuk akkor, amikor itt lesz az ideje.

Értékelés
5/3,5 - Indokolatlanul sok a sallang, és fizikailag kényelmetlen olvasni a könyvet.