Rényi Ádám: Osztálytalálkozó és más mesék inkább felnőtteknek

 

Mostanában többször emlegettem már, hogy egyre inkább kezdem a figyelmemet a hosszabb történetek helyett, vagy helyesebben szólva azok mellett a rövidebb prózai művekre, novellákra is koncentrálni. Ennek az újkeletű érdeklődésnek az eredményeként olvastam el Rényi Ádám novelláskötetét, amiről nem mellesleg szinte kizárólag pozitív visszajelzéseket olvastam. Lelkesen vágtam hát bele az összesen 30 novellát tartalmazó kötetbe.

Nem kellett csalódnom, mindent megkaptam, amit a műfaj és egy jó író tudott nekem adni az alapján, amit a könyvről olvastam. Nem volt egyetlen egy novella sem, ami ne hagyott volna valamilyen erős érzelmet maga után. Az első néhány írásnál a meglepődöttség volt a leginkább jelen lévő érzés. Nem egyszer futottam bele megdöbbentő, néhol valóban abszurd, esetenként egyenesen rémisztő végkifejletbe.

Egy idő után persze elkapta az ember a történetszövés fonalát, és egyre többször kezdte el már a rövid történetek közepénél sejteni, hogy nem minden az, aminek látszik. A csavar azonban ilyenkor sem maradt el soha, néhol komolyan tátva hagyva az olvasó száját.

Olvasás közben egyébként esetenlént az jutott eszembe, hogy mennyire jó emberismerő lehet az író, és mennyire tisztában van a mai világ minden olyan apróságával, ami csodálatosan teret enged a fricskáknak, és annak, hogy szívbaj nélkül lehessen görbe tükröt mutatni.

Sokszor gondolkodtadtak el az írások azon, hogy mennyire felszínesen éljük ma az életünket. Nem magunknak éljük azt, hanem kirakatba rakjuk másoknak. Eladjuk magunkat boldognak, miközben magunknak is félünk bevallani, hogy egyáltalán nem vagyunk azok. 

Bizonyos szinten egy elképesztő társadalomkritika ez, nagy adag humorba csomagolva. Melegen ajánlom mindenkinek olvasásra. Senki nem fogja megbánni, ha ezt a kötetet a kezébe veszi. Főleg akkor nem, ha valami rövid, friss és szórakoztató, jól megírt történeteket tartalmazó kötetet keres. Olvassátok, szerintem érdemes. 

Értékelés
5/5* - Az idei év egyik kedvenc kötete lesz nálam, szerintem.