Long time no see! Nos, igen, az elmúlt kb. 3 hét nem éppen úgy alakult olvasás szempontjából, mint ahogy azt szerettem volna. Viszont, örömmel jelentem, hogy elkezdtem az edző körömet egy betartani szándékozott újévi fogadalmamhoz, amiről majd a szokásos év végi összegzó posztben szeretnék írni a hónap végén. Remélem, addig még lesz alkalmam néhány bejegyzést írni akár különböző témákban is.
No, de a lényeg, hogy ennek a fogadalomra való felkészülésnek az egyik eredménye, hogy befejeztem végre egy olyan könyvet, ami július óra csücsült az olvasni valóim között, mindig türelemmel várva a sorát, hogy újra felvegyem, és betemetkezzem a lapok közé.
Nagyon nagy utazás volt ez a könyv. Több értelemben is. A maga 1125 oldalával könnyedén az idei év leghosszabb terjedelmű olvasmánya. A történet maga pedig időben és térben egyaránt messze repít el. Egészen pontosan az 1600-as évek Japánjába. A Shogunátus időszakába, a szamurájok, és hittérítő Jezsuiták korába, a politikai játszmák, az árulás, a hűség, az önfeláldozás idejébe. Mindezt olvashatjuk egy nyugati szerző tollából, olyan mesterien megírva, mintha egy japán író művét tartanánk a kezünkben.
Számomra ami a legmegkapóbb volt ebben a könyvben az az, hogy egy nyugati írótól, nyugati szemmel láthattam rá arra a bzonyos méltán híres japán gondolkodásmódra. Félreértés ne essék, elég sok japán író által, vagy Japánról írt könyv megfordult már a kezemben. A japán popkultúra rajongójaként van szerencsém a barátomnak tartani nem egy japán embert. Szóval ezt a "japán gondolkodásmód" jelzőt semmiképpen nem negatívan diszkrimináló jelleggel szándékozom használni. Egészen egyszerűen az a helyzet, hogy nyugatiként úgy gondolom, hogy romanticizálás ide vagy oda, a japán kulturkörben nevelkedett emberektől nagyon sok mindent el tudnánk tanulni. Főleg azt, hogyan ne komplikáljuk túl ennyire átkozott módon a saját életünket. Talán ez volt az egyik legnagyobb dolog, amire ez a könyv, számomra érthető módon, megtanított. Hogy lehet ezt másképp is.
Ami még csodálatosabb, hogy a történet ezt az egészet a legegyszerűbb alapsztori-felvetéssel éri el. A történet főhőse egy brit tengerész kapitány John Blackthorne, aki Erasmus nevű hajójával hajótörtést szenved Japán partjainál. A történet az ő életéről szól. Arról, hogy szerez egyre magasabb rangot a két harcban álló úr Toranaga és Ishido közül az előbbinek bizalmasaként. A kezdetben csak civilizálatlan barbárként számon tartott Anjin-san Toranaga pártfogoltja lesz idővel. Szamuráj, hatamoto, és mivel a japán nyelv elsajátításában tehetségesnek bizonyul. később hivatalos fordító, valamint Toranaga vizi haderejének irányítója.
Viszont azt is be kell vallanom, hogy nekem ebben a történetben a legkedvesebb karakter Mariko volt. Teljesen lenyűgözött a bátorsága, az esze, az ereje és a bölcsessége is. Azt gondoltam, hogy a sorsa arra fog késztetni, hogy cirka 1000 oldal után komolyan falhoz vágjam a könyvet, de miután megtudtam miért alakult a sorsa úgy, ahogy, és hogy önként vállalta ezt a sorsot, nem haragot, inkább még nagyobb csodálatot éreztem a karakter iránt is, és az író iránt is, hogy ennyire okosan volt képes mozgatni a történet szálain a karaktereit.
Mondják, hogy a Shogun egy alapmű. Ha egyszer belekezd az ember, a történet nem engedi el. Ez valóban így van, de... Őszinte leszek, egy 1125 oldalas könyvet nehéz elolvasni. Még nekem is. Ugyanakkor iszonyatosan megérte, és biztosan nem most az egyszer olvastam el ezt a könyvet. Tényleg félelmetesen magával rántó hangulata van az egész történetnek.
Az esetleg érdeklődők számára utána kerestem. A BBC 1980-ban készített egy mini sorozatot hozzá (akkor még talán tudtak rendesen adaptálni, nem úgy, mint ma), ami magyar és angol nyelven is elérhető. Annak is összesen több, mint 9 óra a játékideje, de szerintem érdemes megismerni ezt a történetet mindazoknak, akik akármilyen mértékben érdeklődnek a japán kultúra iránt. Szóval összességében én csak ajánlani tudom. Mindegy milyen formában, de érdemes megismerni ezt a valóban kolosszális történetet.
Értékelés
5/5 - Hosszú. Nagyon. Néhol tömény. Olykor félre kell rakni. De minden rá fordított percet megtérít.
Kedvenc idézetek
Muszáj kiírnom ide nektek a Top 4 kedvenc idézetemet, hogy lássátok, miről beszélek. Mivel angolul olvastam, az idézetek is ezen a nyelven vannak. Szükség esetén talán a fordító segít. 😊
🔖 "We have a saying that time does not have a single measure, that time can be like frost, or lightning, or a tear, or a siege, or a storm, or sunset, or even like a rock."
🔖 "Leave the problems of God to God, and karma to karma. Today you are here and nothing you do will change that.
[...]
Tomorrow does not exist. There is only now."
🔖 "Only by living at the edge of death can you understand the indescribable joy of life."
🔖 "Life is only a dream within a dream."
Megjegyzések