Leigh Bardugo: Siege and Storm (Grishaverse 2.)

 

The entry is available in English. Please scroll down to read it. 💕

A régóta befejezésre váró olvasmányaim utolsó darabja! Említettem korábban a Book Tag bejegyzésemben, hogy a Siege and Storm nagyon régóta az éppen olvasott könyveim virtuális polcán csöcsül. És most végre bejefejztem!

Mikor a Tag bejegyzést megírtam, még nem tudtam megfogalmazni, miért akadt meg a torkomon olyan hosszú ideig ez a könyv. Azt hiszem, így, hogy a végére értem, sikerült. 

Senkit ne tévesszen meg a dolog. Bardugo továbbra sem felejtette el, hogy kell jó könyvet írni. A Siege and Storm továbbra is nagyon jól megálmodott és megteremtett világgal, kiváló alaptörténettel, és még jobb karakterekkel megírt fantasy könyv. Méltó folytatása a Shadow and Bone-nak. Valami mégis hiányzik belőle. Valamitől másabb, kissé vontatottabb, mint az eredetileg trilógiának indult, de azóta komplett regényfolyammá növő sorozat nyitó darabja. A probléma pedig a történetvezetésben rejlik.

Arra gondolom mindenki emlékszik, hogy az előző kötet nagy csavara a szarvas elfogása, és Alina fejének igába hajtása, majd a lány szökése volt Mal-lal, dédelgetve magukban egy tervet a Darkling leigázására. Nos, ami az előző történet nagy katartikus tetőpontja volt, annak a folytatása ennek a regénynek már az elején megtörténik. Onnantól kezdve viszont egészen a végéig, ahol szintén van egy nagy csavar, ellaposodik az egész történet. A könyv jó része nem szól másról, mint, hogy Alina valami olyasmit akar, amire nem áll készen, elképzelhetetlen mértékben sokra tartaja magát, pedig nem tud semmit semmiről, ennek következtében egy dróton rángatott rongybaba lesz az arra rátermettebbek, és nála jóval okosabbak kezében. Egy elviselkhetetlen, nagyképű hisztigéppé változott a lány. Arról az idegtépő folyamatosan egymásra megsértődős, féltékenykedős nyűglődésről nem is szólva, amit azok ketten Mal-lal együtt kapcsolat címén produkálnak. Borzalmas. A vége, az utolsó 70-100 oldal viszont tényleg nagyot csavarodik, és ennek köszönhetően letehetetlenül izgalmassá válik a könyv, újra.

A közbülső, lapos részeknek is van viszont egy remek hozadéka. Azok pedig a történetbe belpő új, és imádni való karakterek. Közülük is első sorban hadd említsem meg Nikolai Lantsovot, aki Ravka királyának fiatalabbik fia. Nem mellesleg nem bírja az udvar fojtogató légkörét, és míg szülei úgy tudják, az elméjét pallérozza, kalózként járja a tengereket.
Az ő karaktere egyébként több szempontból is nagyon szükséges volt a történetben. Ő az egyetlen, akinek jelenlétével az Alina x Mal páros egy kicsit is elviselhető. Ugyanakkor a bátyjával Vasily-vel folytatott párbeszédei során is minden szava tömör aranyat ér. Ő az az eszes humorforrás, aki tájékozottságábal, elképesztő stratéga agyával és rettenetesen jól ülő humorával az igazi színt hozza ebbe a történetbe.
A másik két ilyen éles színfolt a történetben Tamar és Tolya. A Grisha testvérpár Nikolai legénységének tagjai, az Os Alta-ba való visszatérés után pedig ők vigyáznak a legjobban Alinára. Bennük a lány megtalálhatná azt a barátot, akit Genyában az előző részben elveszetett. Már, ha lenne mersze elég közel engedni őket magához. 
Én személy szerint nagyon megkedveltem ezt a párost, sőt, ezt az új triót. Nagyon remélem, hogy a Shadow and Bone trilógia záró kötetében viszont fogom látni mindannyiukat. Ellenkező esetben borzalmasan hiányoznának. 

Nos, összességében azt mondanám, hogy fantasy rajongóknak mindenképpen ajánlom a folytatást, ahogy azoknak is, akik szerették az első regényt. Belegondolva, a könyv továbbra is hozza a fantasy, mint zsáner kliséit (gondolok itt a párocskánk folyamatos szenvelgésére), viszont alapvetően egy rettenetesen jól kidolgozott, izgalmas világban játszódó történet ez, ahol a karakterek többszörösen kárpótolják az olvasót, a történetvezetés esetenkénti nyegleségeiért. 

Értékelés
5/4 - Azt hiszem, ez elég reális a fentiek tükrében

Értékeléseim egyéb platformokon
📚 Moly
📚 Goodreads
📚 Readerly

This book is the last item of my "I need to finish these quickly because I read them for too long" list. I chocked on this book really long since I have been reading it for like half a year. And now, I finally finished it! 

Up until this moment I was unable to put into words, why this book was so hard to finish. Now that I closed it for the last time, I think I will manage to write down what my problem was with it. 

Don't let yourself get fooled though. Bardugo didn't forget how to write a good book. Siege and Storm still has a wonderful world which was oh so cleverly created, it has a very very interesting story and the story itself is full with marvelous characters. It's a good fantasy from the first letter to the last. Also a worthy sequel of Shadow and Bone. And yet, something is missing from this story. Something makes it different, a little less exciting than the first book of the original trilogy, which is now a complete series of novels. And the problem lies in the storytelling.

I guess all of you who read the first novel, remember the end of it. The capturing of Morozova's stag, the Darkling's machinations with Alina and the amplifier collar, the girl's escape with Mal, and their plan to force the Darkling to his knees. Well the continuation of that grand culmination actually happens in the very beginning of this novel. From there to the very end, where we experience another huge culmination, the whole story is so disturbingly annoying, it almost gets totally boring. The majority of this book is about Alina who wants something what is clearly a too big bite for her. She becomes way too arrogant for her own good while she knows nothing. Thanks to this she becomes a rag doll of those who are more expreienced and more smart than she is, She is an arrogant hissy-fit machine throughout all of the story. And I still haven't said a word about her so-called relationship with Mal. It's nothing more than butthurt jealousy and hysteria. It's truly awful. BUT! In the last 70-100 pages there is some very serious upgrading in story and from then on I literally couldn't put the book down.

There are some good movements in the middle of the book too, though. We have some adorable new characters in the book. First of all, let me talk a bit about Nikolai Lantsov, who is the younger son of the King of Ravka, Coincidentally the Royal Court suffocates him to no end, so while his parents think that he is sitting out a lecture in the university, he is actually out in the seven seas, living his life as a pirate. Oh pardon privateer. 
The story anyways needed his character very much in more ways than one, He is the one who makes Alina and Mal a little more bearable. In the meantime his conversations with his brother Vasily are also solid gold, thanks to him. He is a smart source of humor, He has a very good strategic mind and a killing sense of humor. He is the real dash of colour in the whole story. 
My other two favourite new characters were Tamar and Tolya. Both are members of Nikolai's group on his ship. After the group gets back to Os Alta, they are the fiercest protectors of Alina. She could have found the friend in them she had lost in Genya. She just doesn't dare to let them close to her. 
As for me, I really loved the siblings. I loved the whole trio, honestly. And I really hope I will see them back in the last book of the trilogy. I would be really sad if I wasn't. 

Well, all in all I would say, I recommend this book to all fantasy lovers, escpecially those who have read and loved the first novel. The story still contains chichés, so familiar in the fantasy genre (*cough* Alina and Mal *cough*), but basically it's a very detailed story in a wonderful world full of Grisha magic, and the characters will make up for the storytelling. I promise.

 

Grades
5/4 - I think I told everything up there.

If you are interested, please check my reviews on the following platforms

📚 Goodreads
📚 Readerly