Nghi Vo: The Chosen and the Beautiful

 


Tulajdonképpen minden könyvhöz tartozik egy történet. Ehhez is. Magamtól ugyanis erre a könyvre nem akadtam volna rá. A Goodreads egyik ajánló posztjában olvastam, ami csokorba szedett néhány rövid terjedelmű könyvet az év végére. Mivel a fülszöveg szerint egy csomó olyan dolog van ebben a könyvben, ami számomra vonzóvá teszi (boszorkányok, LGBT téma, ázsiai szereplő etc.) és rettenetesen szép a borítója, nagyon vártam, hogy belekezdhessek. 

Nagy elvárásokkal ültem neki, ez tény, és talán túlságosan is szeretni akartam ezt a könyvet. Nem kellett volna. Ugyanis, amit kaptam, az messze alulmúlta a várakozásaimat. Ennek az eredményeként pedig a könyv maga az év egyik legnagyobb csalódása lett nálam.

Az én olvasatomban ez a könyv nem volt más, mint egy A Nagy Gatsby fanfiction. Érezhetően retellingnek indult, vagy legalábbis annak, hogy a történetet egy másik, vagy akár egy original karakter szemszögéből szemléltesse. A gond az, hogy én soha eddig nem olvastam Fitzgerald művét. Épp ezért a sötétben tapogatóztam, sőt tapogatózom még most is. 

Ebben a felállásban a regény maga is egy kicsit kapkodó, kifejtetlen volt nekem. A másik gond viszont az, hogy a sok karakter közül egyikkel se voltam képes igazán azonosulni. Sem őket megkedvelni. A protagonistánknak szánt Jordan Baker egy különösen idegesítő gazdag liba, aki azt hiszi, a világ körülötte forog, és minden csak úgy van jól, ahogy ő gondolja. Tulajdonképpen ő volt az a karakter, akiben megtestesülhetett volna mindaz, ami vonzóvá tette volna nekem ezt a könyvet. Sajnos az írónőnek sikerült mindezt a lehető legsekélyesebben tálalni. 

Kár érte, de tényleg. Ha normálisan kifejti és kiélezi az eredeti ötleteit, ahelyett, hogy egy A Nagy Gatsby-t éltető, és majmoló dolgot hoz össze, ez egy remek könyv lehetett volna.

Van viszont pár dolog, ami előre mozdította az élményt. A legnagyobb hozadéka, hogy végre megkaptam az inspirációt arra, hogy lerójam az adósságomat, és elolvassam végre az eredeti Gatsby-t. Ezen felül pedig el van bújtatva a szövegben néhány olyan mondat, amire igazán érdemes figyelmet fordítani. Harmadrészt pedig, mint már mondtam, a borító rettenetesen gyönyörű.

Összességében én csak és kizárólag akkor ajánlom olvasni ezt a könyvet, ha olvastad és szeretted Fitzgerald művét. Anélkül elveszel, és képtelen leszel azon a szinten értékelni az olvasottakat, amin egyébként ez a könyv azt megérdemelné.

Értékelés
5/3 - Annyi elvesztegetett eredeti ötletből fakadó potenciál 😔

Értékeléseim egyéb platformokon
📚 Moly
📚 Goodreads
📚 Readerly

Kedvenc idézeteim
Ha már a pozitív dolgok között emlegettem a figyelemre érdemes gondolatokat, hadd osszak meg itt kettőt, ami az én figyelmemet különösen megragadta
🔖 "Brief moments of sympathy and absent-minded kindness did not make a good man..."

🔖 "Soon I would have to give it all up, but not yet, not while there existed a fragile bridge of pure trust and wonder between us."

Megjegyzések