The entry is available in English. Please scroll down to read it. 💕
Tulajdonképpen az, hogy kimozdított a komfortzónámból, megszokott. Az, hogy valami egészen újat mutatott és tanított nekem, megszokott. Ezzel a könyvvel mégis úgy voltam, hogy tudtam, és tudom most is, hogy fontos mondanivalót közvetít, valahogy mégsem érzem úgy, hogy teljes mértékben eljutott hozzám a mondanivalója. Valahogy nem azon a nyelven szólt, amivel engem igazán meg tudott volna érinteni.
Direkt nem azt a kifejezést használtam, hogy "ami nekem kellemes, vagy megfelelő lett volna". Egy ilyen téma - a kendőzetlen rasszizmus - sohasem kellemes vagy megfelelő téma senkinek. Viszont minden körülmények között beszélni kell róla, mert sajnos bizony létező jelenség.
Baldwin esszékötete azért is hiánypótló mű szerintem, mert én még nem igazán találkoztam olyan könyvvel, ami egy színesbőrű személy szemszögéből mutatja be a rasszizmust magát. Nem nagyon láttam még olyan írást, ami első kézből írja le az ő tapasztalataikat, érzelmeiket. Valójában ami az újdonságot jelentette, az maga az egyébként teljesen egyértelmű felismerés, hogy ahogy a fehér embernek lehetnek ellenséges, mondjuk ki rasszista gondolatai színesbőrű emberek iránt (bevallom, én elképzelni nem tudom, hogy az ilyen ellenszenv honnan ered), úgy a színesbőrű embereknek is meglehetnek ugyanezek az ellenérzései a fehér emberek felé (valljuk be, megdöbbentő volt a dolog, akkor is, ha tényleg fájdalmasan, húsba vágóan egyértelmű).
Tulajdonképpen ennek a műnek a csodája abban áll - és ennek tényleg kénytelen vagyok egy külön bejegyzést szentelni, annak ellenére, hogy szorosan kapcsolódik az előzőekben leírtakhoz -, hogy azoknak a hangján szólal meg, akiket sokszor hagyunk figyelmen kívül. Gyakran akarattal. Olyan emberek nevében emel szót, akiknek a hangját sok esetben készakarva nem akarjuk meghallani. És ez egy nagyon fontos dolog.
Talán mondanom sem kell, hogy az egyik oka a késői bejegyzésnek az, hogy mindenképpen meg akartam várni a kibeszélőt róla. Őszintén szólva, míg ezeket a szavakat pötyögöm, szimultán hallgatom az archívált live-ot. Már a közel egy órás videó első 20 percében feljöttek érdekes dolgok, amikkel teljes mértékben egyet tudok érteni.
Az egyik az, hogy ezt a műfajt is meg kell tanulni olvasni. Valóban esszéket olvasni egy egészen más beállítottságot igényel. Az ember figyelmének terhelhetősége, hossza befolyásolja, hogy és mint fogyasztja az egyén effektíve az esszéket. Szerintem rövidség ide vagy oda, az esszéket nem lehet megérteni, ha azokon az ember egyszerűen átszalad.
A másik a vallás. Volt, aki azt mondta, túlságosan vallásosnak érezte. Én ugyan nem éreztem így, de megértem azt, aki így gondolkodott. Őszintén, hozzám a vallás nem áll túl közel, de sokszor gondolkodtam azon, hogy szívesen odaadnám a könyvet egy vallásos barátom kezébe, csak, hogy beszélgetést generáljak arról, hogy ő mit gondol erről.
A harmadik, és utolsó live-ból kiemelendő dolog számomra az a szerző haragja. Itt Alberto-val értek egyet, mert a szerző haragja szerintem is furcsa harag. Tagadhatatlanul ott van, de nem mindegy, kire irányul.
Összességében, a fentiek tükrében olyanoknak ajánlanám a könyvet olvasásra, akik éreznek magukban elég erőt ahhoz, hogy így az érem mind a két oldalát megismerjék. Szerintem fontos olvasmány, mert mindenki esetében eljön az idő, hogy egyszer meghallja azoknak a hangját is, akikét akarva-akartalan de elnyom magában. Engem ezzel szembesített ez az olvasmányélmény. Nem mondom, hogy kellemes szembesülés volt, de mindenképpen építő jellegű.
Értékelés
5/? - Nem igazán szeretném számszerűsíteni ezt az élményt. Fonotossága miatt sem, és azért sem, mert nem tudom eldönteni, hogy mi alapján értékelhetném kvázi statisztikailag ezt az olvasmányt.
Értékeléseim egyéb platformokon
📚 Readerly
Extra tartalom
🔖 Rosende Reads kibeszélő (angol tudás szükségeltetik)
🔖 Kedvcsináló idézetek a fenti videóban
Let's face it, the fact that it dragged me out of my comfort zone is no news. The fact that it tought me something entierly new is not so big deal either. Everyone should have used to it by now. And yet, this book was different. It's like I always knew and know it now too that it contains very important things, says very important truths out loud, but not in my language. It didn't really talk to me.
I won't say that it didn't speak in a way what would have been nice to me. Racism is not nice in any form in any way. Never. But we need to talk about it. Because it is among us. Unfortunately.
Baldwin's essays fill a pretty big empty space in my honest opinion. I have never seen or read a book where I could see the effects of racism from a Black person's point of view. This is the first time I had the pleasure to read precious thoughts from first hand.
Truth to be told the relaization slapped me in the face that Black people can have the same not so gentle feelings towards White people than the other way around. I don't know why it surprised me this much because it's only... well not natural, but to a certain extent perfectly understandable. They have the right to feel this way too. Even though I really can't imagine where can this baseless, toxic hate come from. Considering both sides of course.
The miracle is - and yes, I will write a paragraph about it even though it connects to what I wrote above - that these essays speak for those whose voice we tend to neglect. Hopefully not with reasons, but...
Needless to say that the other reason of the late post is that I wanted to wait until the discussion. While writing this post I'm listening to the archived live. And I heard many interesting things in the first 20 minutes of the almost 1 hour long video.
First is that one needs to learn how to read this specific genre. Many things depend on one's attention span. Everyone needs to find the most effective way to read essays. In my opinion one must not rush over these kinds of texts. No matter how short one essay seems to be. Don't rush and understand what the text wants to tell you.
Second is religion. Someone said they felt the book was too religious. I didn't feel this way but understand those who did. Honestly I don't feel religion close to me, but I often thought I should recommend this book for my religious friends, because it would be good to talk it through.
The third and last thing I would like to point out is rage. I agree with Alberto in this. The author's rage is a strange rage. It is there, there is no point denying it, but the form and the aim is important in this matter.
All in all, consodering everything I have written above, I would recommend this book to everyone who feels enough strenghts in themselves to get to know both sides of the coin. I think it's an important read because it helps looking into onself. Helps hearing those voices we need to here at some point in our lives. It helped me too. I won't say it was nice, but it was very important.
Grades
5/? - I don't really know what number I should give to this. Not only because of the importance. I just don't feel right to mark this book somewhat statistically.
My reviews on other platforms
📚 Readerly
Extra content
🔖 I talked about some beautiful qoutes in my Twitter thread (click here to see it), you can check them out too in the video above.
Megjegyzések