Most, hogy már több, mint egy hét eltelt azóta, hogy kilátogattam a Könyvhétre, azt hiszem, illene végre megalkotnom a beszámolómat róla. A helyzet viszont az, hogy nem is tudom, hol kellene belekezdenem az események sorolásába.
Tulajdonképpen idén nagyon szervezett látogatás volt. Tudtam, mit szeretnék venni, és azt is, hol találom meg. Természetesen idén sem egymagam mentem ki. Szóval persze nem arról volt szó, hogy csak ahhoz a néhány standhoz mentünk oda, ahol vásároltunk is valamit. Körbe néztünk alaposan mindent, válogattunk is rendesen, és szerencsére idén meg is találtam minden könyvet, amit szerettem volna megvenni, és amit a készülődős posztban említettem. 😊
Már pontosan nem emlékszem a sorrendre, hogy vegyesen ki, mit, hogyan, hol és mikor szerzett be, így, egészen egoista módon előbb kitérek a saját beszerzéseimre, aztán leírom az egyéb nagyon cuki eseményeket.
Ha jól emlékszem, először az Égi hivatalnok áldása második részét vettem meg, hogy aztán utána végig takargassam, és ne lőjem le a meglepetést. 😆
Aztán jött saját magam részére Rényi Ádám új kötete, amit alig találtam meg, mert nem volt annyi eszem, hogy a két szomszédos stand mindegyikét megnézzem. De szerencsére vagyok olyan makacs, hogy ne fogadjam el, hogy egy friss megjelenés ilyenkor nincs kint, szóval végül megnéztem, és kipipáltam azt is.
Harmadjára aztán sikerült levadásznom a Csernobil című kötetet is, úgyhogy tényleg egy sikeres kört tudtam magam mögött vásárlás terén. Persze nézegettem angol nyelvű könyveket is, de az olcsók között nem találtam olyat, ami megragadta volna a fantáziámat. Remélem, majd ősszel könyvfesztiválon nagyobb szerencsém lesz. Úgy szeretnék megint értékes kincsekre bukkanni a kupacokban.
Oh és még valami. az ősz folyamán, mikor munkából hazafelé jövet már túl sötét volt a buszon az olvasáshoz, elhatároztam, hogy adandó alkalommal veszek magamnak egy aranyos könyvre csiptethető olvasólámpát. Nos, az adandó alkalom most volt, így hazajött velem egy nagyon aranyos bagolyka.
Na, de elég belőlem, térjünk át az aranyos történetekre. Amik azért elég nagy sikerélmények is nekem. 😊
Mint mondtam nem egyedül indultam erre az őrült irodalmi túrára. Mondjuk úgy, hogy, aki feláldozta magát, és vállalkozott rá a kedvemért, nem túl lelkes olvasó. Vagyis eddig nem volt az. Nagyon büszke vagyok, hogy az ilyen eseményeken való részvétel hatására egyre jobban nyit a könyvek felé. Most például 100%-ban előtört a nosztalgiafaktor egy gyerekkori kedvenc könyv látványára. Jó érzés volt ezt látni és tapasztalni, na.
Illetve volt egy tényleg vicces sztori. Kései születésnapi ajándékként kaptam egy olyan könyvet, amit az ajándékozóm is szívesen elolvasott volna, úgyhogy szerette volna megvenni, csakhogy nem találtuk a kötetet. Végig jártuk a kiadó mindkét standját, de csak nem lett meg. Szinte kötetenként végignéztem a standot, ahol lennie kellett volna, nem volt. Aztán egy kérdés után pult alól halászták nekünk elő az utolsó utáni pillanatban (mert elsőre azt az infót kaptuk, hogy nincs már). Szóval ez a történet is sikerrel zárult.
Összességében tehát én három, ő négy könyvvel lett gazdagabb, hogy az egyéb bájos dolgokat ne is számoljuk. Ami viszont megint nagyon emlékezetes volt, az az egész esemény feelingje. Rengeteg könyvszerető ember. Olvasás az árnyékban, a fűben heverve. Nagyon hiányoznak nekem ezek a fajta lay back, feel good pillanatok, és nagyon jól esett most töltekezni belőlük. Remélem, lesz még alkalom idén ilyenre.
Nektek hogy telt a Könyvhét? Ha van kedvetek, osszátok meg velem, mit vittetek haza az eseményről. 😊
Megjegyzések