Böszörményi Gyula: A Rudnay-gyilkosságok (Ambrózy báró esetei 2.)






Egy újabb Ambrózy-regény végére értem a minap, úgyhogy itt az ideje egy újabb értékelő megírásának. 

A történet 1900 októberének elején-közepén játszódik, helyszíne pedig továbbra is a Székesfőváros és a Tabán ma már nem létező zegzugos külön kis világa.

A történetvezetésről elmondható mindaz, amit az első kötettel kapcsolatban elmondtam. Olvasni ezt a könyvet is olyan volt, mintha a karakterek nyomában járnék, és átélném mindazt, amit ők átélnek. Vagy másképp fogalmazva ugyanazt a levegőt szívtam megint csak, mint ők. Legyen szó a belváros nyüzsgő forgatagáról, vagy a Tabán nem éppen tiszta és rendes utcácskáiról, sikátorairól. 

A történet itt is két szemszögben fut, ami aztán a végére egy mesteri csavarral úgy-ahogy egybe ér.
Ambrózy báró megbízást kap a Székesfőváros rendőrfőkapitányától Rudnay Bélától, hogy nyomozni kezdjen olyan ügyekben, melyekre a detektívjei nem tudtak fényt deríteni. Mili kisasszony - kotnyelessége folytán - szintén tudomást szerez ezekről az ügyekről, így a báró kénytelen-kelletlen bevonja a nyomozásokba, felhasználva őket arra, hogy tanítgatni kezdje a lányt. Aki egyébként egyre jobban nehezményezi, hogy nővére halálának ügye csak hátrébb és hátrébb tolódik a megoldandó esetek listáján. És akit egyébként Richárd grófnő édesanyja igyekszik bevezetni a társaságba, több-kevesebb sikerel.
Ugyanakkor Emma szála sem kalandoktól mentes. A tűzből menekült lány, úgy tűnik, menedékre lel egy pozsonyi kórházban, de az idill nem tart sokáig. Pestre menekülvén pedig egyből bűnözők kezére kerül. Más választása nem lévén fogva tartóinak kezd dolgozni, slepperként, rendkívül értékes barátságokra téve szert. Hogyhogy nem az őt fogva tartóknak valamilyen módon köze van a Rudnay-gyilkosságokhoz...

A többséghez hasonlóan én is nagyon szeretem azt a tempót ahogyan a történet halad. Én, mint olvasó nem unatkozom egy pillanatra sem, és kifejezetten jó érzés megtapasztalni azt a fajta lelassulást, ami ezeknek a regényeknek az olvasásához kell.
Kifejezetten értékelendő a valósághűség. Hiszen mind a megoldandó esetek, mind a kötetben szereplő karakterek nagy többsége egykor valóban megtörtént, valóban létezett személy. Rajtuk keresztül pedig továbbra is tökéletesen elegyedik a fikció a valósággal.

Ajánlom olvasni ezt a regényt is, ha tetszett az első , és visszatérnél ezekbe a békeidőkbe, a megismert, és még megismerésdre váró karakterek oldalán. Igazán nem gondolom, hogy csalódni fogsz. 

Értékelés
5/5* - Nincs mit hozzátennem a fentiekhez.

Megjegyzések