The entry is available in English. Please scroll down to read it. 💕
 |
| Hungarian edition of The Faster I Walk, the Smaller I Am by Kjersti Annesdatter Skomsvold |
A könyvet körülbelül egy hónappal ezelőtt olvastam el, és érzem a hatását annak, hogy nem írtam meg róla azonnal a bejegyzésemet. A könyvet övező csoda beszélgetések emléke és egészen elképesztően húsbavágó mondanivaló azonban teljes mértékben megmaradt.
A történet főszereplője Mathea, egy idős nő, aki szerintem elég súlyos fokban érintett az autizmusban. Na, de nem is ez a lényeg. A könyv lapjain Mathea élete rajzolódik ki előttünk, és a jelene, amiben igyekszik megbarátkozni múlandóságának gondolatával, a közelgő halállal, és azzal, hogy azért mégis igyekezzen valami nyomot hagyni maga után.
Mindezen törekvéseire iszonyatosan nagy hatással van a közösségektól, az emberi kapcsolatoktól való elképesztően erős félelme. A szó szoros értelmében képtelen reagálni egy-egy társas szituációra. Nem mer megszólalni, igazából nem is tudja, mit mondjon, és folyamatosan attól retteg, hogy nevetségessé teszi magát, illetve, hogy az emberek terhére van.
Ebben pedig... Mármint a szocializálódó készség abszolút hiányában nagyon tudtam azonosulni a karakterrel. Többször volt az, hogy úgy éreztem, a leírás engem jellemez. Nos, tulajdonképpen vagy ez történt, vagy az, hogy meg kellett állnom a szöveg olvasásában néhány pillanatra, mert annyira mellbe vágott az, amit olvastam. Többmindennel kapcsolatban elgondolkodtatott a könyv saját magamról. Sosem csináltam ilyet, de most elég sok jelölő cetli lóg ki a könyvből olyan helyeken, ahol elállt a lélegzetem.
Tulajdonképpen a történetről magáról nem is tudok mit mondani, mert nem egy lineáris regény, melyben eljutunk A pontból B pontba, hanem egy életből kiragadott jelenetek sora. Egy emberi sorstragédia. Egy emberé, aki akart, de nem tudott elég bátor lenni, és akinek az egyetlen olyan ember sem tudott ebben segíteni, aki bitrokolta a kulcsot ahhoz a bizonyos zárt ajtóhoz.
Olyanoknak ajánlom olvasásra ezt a könyvet, akik tudják értékelni a rövid, néhol nem is teljesen összefüggő jelenetekből álló regényeket, amik esetenként jól mellkason vágják az embert, iszonyú nehezen megválaszolható kérdéseket vetnek fel, de elképesztően jó alapjai lehetnek nagyon jelentőségteljes beszélgetéseknek.
Értékelés
5/5* - Olvassátok ezt a könyvet, és kötődjetek azzal, hogy beszéltek róla.
Kedvenc idézetek
Hadd írjam ki ide a Top 4 kedvenc idézetemet, hogy lássátok, miről beszélek.
🔖 Most arra gondolok, hogy a saját egyénként való felfogásomon is felül kellene kerekednem, és a világegésszel kellene azonosulnom, de ez nem megy...
🔖 Többet éltem már, mint a mai gyászjelentések megannyi fáradt tagja és szorgos keze, miközben valószínűleg én vagyok az, aki a legkevesebbet tette életében...
🔖 Kíváncsi vagyok, mi lesz azzal a sok mindennel, ami a miénk, biztos kidobják, és velük együtt kidobják az emlékeket is, amik bennük lakoznak.
🔖 Önámítás azt gondolni, hogy az ember ne lehetne magányos attól, hogy el van foglalva, de a legfontosabb, hogy senki más ne higgye, hogy egyedül érzed magad.
I read this book about a month ago and let me tell you, I'm feeling all the disadvantages of it now. I should have written my review right away. But if I remember something, then I remember the long long conversations during and after this experience, and I remember some very hitting quotes which were pretty hard to digest.
The main character of the story is Mathea, an elderly woman who I think is on the autism spectrum. But that's not the point. The point is that on the pages of the book we can peak into Mathea's life. Both the past and the present. And in the present she tries to make peace with her limited time among the living, death itself and she desperately tries to leave something after herself.
All of this are awfully hard for her because she is horrible at socializing. She is afraid of people. She freezes in front of her own neighbours, she is afraid of speaking, she doesn't even know what she should say in a given situation. She doesn't want people to laugh at her and she absolutely doesn't want to be a burden for them.
In this she felt very familiar to me. I kept thinking that the descriptions are about me while reading the lines. Either this or I had to stop because the text simply hit me too hard. It made me think about many things about myself. I have never done this before but now I marked the pages with post-its, where a quote stole my breath.
Honestly, I can't say anything about the story itself, because it's not a linear one. This novel is some important scenes from a woman's life. This is Mathea's own tragedy. A tragedy because she wanted to be brave but she could not. And the only person who had the key to the deepest parts of her heart couldn't help her to achieve her goal either.
I recommened this book, if you need something short, collection of scenes from a life. But I have to tell you, it will hit you on the chest hard, it will give you questions which will be hard to answer, but will be great starts of long, meaningful discussions with a friend.
Grades
5/5* - Read this book, make others read this book, and connect to them with it.
Favourite quotes
I listed some of my favourite quotes up in the Hungarian part. Since I read this book in my native language I don't know how the quotes sound in English. If you are interested, I recommened to use a web translator. ♡
Megjegyzések