A legnagyobb lélegzetvételű Ambrózy-kaland. Úgy értem, nem csak az eddig olvasott részek között, hanem az egész sorozatot figyelembe véve is. Rengeteg dolog történik ezen a 700 oldalon keresztül. Olyan sok minden, amit egy blogbejegyzésben összegezni nem is lehetséges. A legérdekesebb viszont az, hogy ez a rengeteg esemény olyan szépen símul egymásba, következik egymásból, hogy fel sem fogja az olvasó, hogy tényleg mennyi minden történik a lapokon. Nekem is csak akkor tűnt fel, mikor a regény végére érve visszalapoztam. Ettől pedig nem teljesen független ezeknek a könyveknek az egyáltalán nem elhanyagolható előnye, hogy egyszerűen etetik magukat. Észre sem veszi az ember és túl van 200 oldalon. Csak úgy, egy levegővétellel. Szerintem nem kell mondani, mennyire szeretem ezeket a könyveket még mindig.
Ebben a részben már nemhogy kettő, de három szálon fut a történet, a három központi karakter pedig természetesen Richárd, Mili és Emma. Spoiler mentesen csak nagy vonalakban tudok ráközelíteni az egyes történet szálakra, de nézzük, kit milyen kerülőutak vezetnek el a végjátékig, melynek utolsó utáni pontja az a függővég, ami annak idején a Nász és téboly megjelenéséig gonoszkás módon... Hogy is fejezzem ki magam? Lógva hagyta az olvasót.
Nos, kezdjük az egész gubancos históriát Richárddal, aki valóban arra teszi fel minden erejét ebben a részben, hogy a két Hangay lányt biztonságban tudja, és igyekezzen megakadályozni azokat az egyre nagyobb bolontságokat, amiket kétségbe esésükben folyamatosan elkövetnek, és ami végül is a lehető legjobb végkifejlethez vezet. Leszámítva persze az ilyenkor elkerülhetetlen veszteségeket. Őszintén, nem feltétlen értettem egyet a módszereivel, főleg abban a tekintetben nem, hogy titkolózott Mili előtt, de be kell látnom, hogy szükségszerű volt. A báróban dúló érzelmi vihar pedig külön érdekes adaléka, mintegy aláfestője volt a veszélyes eseménykenek.
Aztán itt van nekünk a szeleburdi Mili. Aki a nagy titkolózás miatt úgy hiszi, Richárd szoknyák után szaladgálva tölti az idejét először a Tabánban majd a Magyar utcai Pilisy-házban. Persze ő az érzéseit azzal magyarázza, hogy azért neheztel arra a bizonyos Kardos Cili kisasszonyra, mert elvonja Richárd figyelmét Emmáról. Persze ezen a szitán Milin és a bárón kívül mindenki átlát. A legszellemesebb karakter ebben az egész káoszban Erdős Renée, aki sz ördöggel is parolázik, hogy Milit biztonságban tudja, ugyanakkor gyönyörűen letorkollja a bárót is, ha kell.
Na, de vissza Milire. Ugyanis a kis fruskának nem elég Kardos Cili, önfejű módon azt is ki akarja deríteni milyen módon veszett oda annak idején Ambrózy báró bal karja. Ebbe pedig annyira bele kavarodik, hogy Richárd kénytelen a maga érdekében biztonságba helyezni egy időre.
Aztán itt van Emma és a cserfes kis "társaskodónője" Márika, akik szintén a maguk feje után menve törnek borsot akaratlanul a báró orra alá. Hol szökéssel, hol önfejű tervekkel, melyeket tűzön-vizen át meg akarnak valósítani. Érzelmek terén pedig ők sem tudják, hová húzzanak jobban.
Ebben az őrült kavarodásban futnak végül egybe a szálak, és csúcsosodnak ki az események oda, hogy végre fény derüljön Emma négy éven át tartó kálváriájának okozóira, és magára az okra, hogy miért volt szükség ilyen mértékű meghurcoltatásra. És természetesen sor kerül végre a két testvér találkozására is. Itt pedig vége is lehetne a kalandoknak, ha Richárd nem dobja be a nagy kérdést váratlanul...
Őszintén, én még mindig imádom, ahogy ez a sztori fel van építve. Ahogy a valóság keveredik a fikcióval. Ahogy minden oldalon van valami csavar, ami tovább és tovább lendíti az olvasót. Van valami ezekben a történetekben, ami megfog, és nem enged el. A következő egy filler történet lesz, de utána jön az én kedvenc részem, amire nagyon kell figyelnem, ha újra meg szeretném érteni, mi is zajlik valójában a mi bárónk körül. Már alig várom!
Olvasásra egyébként mindenkinek ajánlom szívből ezt a könyvsorozatot, aki szívesen elmerülne a századforduló idejében élő-lélegő-lüktető Budapestben. A történetmesélés tényleg olyan, mintha mi magunk is a szereplők nyomaiban járnánk a kalandok során!
Értékelés
5/5 - Imádtam minden sorát!
Megjegyzések