Murakami Haruki: A határtól délre, a naptól nyugatra

The entry is available in English. Please scroll down to read it. 💕

Hungarian edition of
South of the Border, West of the Sun
by Haruki Murakami

Murakami könyvei azóta a lelki béke utáni vágyódás megestesítői számomra, hogy az első novelláskötetét a kezembe vettem. A mai napig áldom magam érte, hogy sarkallt a kíváncsiságom, és nem engedvén, hogy a józan eszem béklyót kössön a kezemre, mint azt egyébként olyan sokszor megteszi, megvettem magamnak azt a könyvet. Sok-sok menekülő úttal lettem gazdagabb általa.

Szóval. Tekintve, hogy a menekülő utat jelentik számomra a könyvei, mindig őt veszem le a polcról, ha valami nyomaszt, vagy rossz előérzeteim vannak. Most sem tettem másként, és nem kellett csalódnom ezúttal sem. Ugyanakkor, egy rendkívül érdekesen felépített történetnek lehettem részese ebben a könyvben. 

Mint általában minden Murakami könyvben, ebben is az volt a legnyugtatóbb, hogy a szereplők egyszerűen élték az életüket. Történhetett velük bármi, ők nem zökkentek ki gondtalanságukból. Nincsenek drámai belső monológok, amik feszültséget keltenek, a karakterek, vagy helyesebben szólva a főszereplő karakter elfogadta, bármi történt, és ment tovább. Mondhatni sodródott az árral. És nekem éppen erre volt szükségem.

A történet egyébként egy nagy ugrásokkal elmesélt életút. Mondhatnánk úgy is, hogy egy ember életéből kiragadott pillanatok összessége ez a könyv, melyben ezek a bizonyos pillanatok mégis kerek egészet alkotnak. 

Főszereplőnk Hajime az 1950-es évek második felének elején született, egykeként, ami annak idején különlegesnek számított Japánban. Emiatt kissé kirekesztettnek, meg nem értettnek érezte magát, és egy szintén egyke lány, Shimamoto személyében talált barátra. A középiskolai évek azonban elválasztották őket egymástól. Ez a regény második nagy korszaka. Ekkor a fiú egy Izumi nevű lánnyal van kapcsolatban, akinek bizalmát bizonyos cselekedetek egész sorával árulja el, végleg megkeserítve ezzel az akkor még fiatal lány életét. Jönnek a magányos húszas évek, majd feleség, két gyerek és két jól menő jazz bár, amikor is Shimamoto újra belép a férfi életébe, szélviharként fenekestül felforgatva azt. Amit természetesen a férfi magától értetődő eseményként fogad el, amolyan, "ennek így kellett történnie"-hozzáállással.

Számomra kicsit furcsa volt az a - jobb szó híján - kidolgozatlanság, amit a könyvön éreztem. Voltak benne elejtett történetszálak, aminek aztán nem lett következménye, így magam sem értem, hogy miért kerültek bele. Kicsit olyan "ez a történet nem szól semmiről" - érzésem volt. A legfurcsább mégis az, hogy én élveztem ezt a könyvet. Bele tudtam merülni, bele tudtam képzelni magam a szereplők helyébe, láttam és éreztem, amit ők. Első körben lehet, hogy laposnak tűnik a történet, de olvasni élvezet volt, és pontosan ebben áll Murakami zsenije.

Ajánlom mindenkinek aki egy kis nyugalomra vágyik a rohanó világunkban. Murakami ebben sosem okoz csalódást. Ugyan azt szoktam mondani, hogy tőle nem tudok egymás után több könyvet elolvasni, most mégis úgy érzem, kell még. Ha végzek a jelenlegi sorozatommal, utána hamarost biztosan újra a kezembe kerül valamelyik alkotása.

Értékelés

5/5 - Nagy szükségem volt már rá, tényleg.

Haruki Murakami's books are a symbol of inner peace for me, ever since I put my hands on the short story collection I read for the first time back in 2018. To this day I bless my curiocity, because it gave me that book and with that many many emergency exits out of reality. Thank goodness I didn't let my racional thoughts to bind my hands either and I actually bought that book.

So. Needless to say I always take a Murakami book off of the shelf when I feel myself a bit useless or worthless or any kind of negative thoughts torture me. I did the same this time too. And I'm not disappointed. The buildup though in this book was very interesting. Not something I'm used to from the author.

As per usual the most relaxing thing in this book was that the characters were just living their lives. No matter what happened to them, they did not fall out of their stoic, calm, acceptable characters. There were no dramatic inner monologues or any kind of tension. Our main character just accepted what happened to him and went on his own way. Like he let the flood bring him to wherever it wanted to. And this is exactly what I wished to witness. 

The story itself is a life story told with huge jumps in time. These were only moments of a human being's life, but these moments created a whole story with perfect sense.

Our main character, Hajime was born at the beginning of the second half of the 1950s. He had no siblings which was apparently rare back then in Japan. He felt himself a bit left out because of this, like no one understood him, and he couldn't understand the majority either. So he made friends with Shimamoto who didn't have any siblings either. The middle school years, however, separated them. At that time, our protagonist was in a relationship with a girl called Izumi and with a series of acts, he berayd her trust, ruining the then young girl's whole life. After that came the dark twenties. The age of dark loneliness. Then a wife, two kids and two well known jazz bar... And this is the time when Shimamoto stepped back into his life like a whilrwind. Of course the man accepted this as well with a 'this had to happen' attitude.

For me it was strange to feel like something was missing from this book. There were storylines where led to nowhere so I didn't and still don't know why they were there in the first place. I had a bit like 'this book does not wish to tell a story at all' feeling. And yet. I truly enjoyed it. Strange as it sounds, I really did. I could put myself into the story. I saw what the characters saw, and I felt what they felt. And this is why Haruki Murakami is a genius. 

I really really recommend this book if you wish to slow down. Our author will never disappoint in this. And well... I usually say I can't read more than one Murakami masterpiece in a row, I just feel like I need more of it now. So as soon as I finish reading my ongoing series I'm sure I'll take a novel of his off of my shelves again.

Grades

5/5 - I needed this way too much