Jennifer Lynn Barnes: The Inheritance Games (The Inheritance Games 1.)






The entry is available in English. Please scroll down to read it. 💕

Egy kedves könyvmoly diák ajánlotta ezt a könyvet abban az iskolában, ahol tanítok. Bevallom, eleinte kicsit húzódoztam tőle, később akartam elolvasni, de annyira lelkesen beszélt róla, hogy úgy döntöttem, előre veszem a listán. És azt kell mondanom, jól tettem, hogy így tettem. Éreztem én, hogy valahogy most szükségem lesz valami rejtélyesre, valamire, amire koncentrálni lehet, amin gondolkodni lehet. Ez a könyv pedig pont ilyen.

A történet leegyszerűsítve a következő: Adott egy multimilliárdos öregúr, aki a végrendeletében megnevez egy a család számára teljesen ismeretlen lányt. A férfi közvetlen családja az anyósából, két lányából és négy unokájából áll. Az idegen lány, Avery minden családja a testvére, Libby. A végrendelet felolvasásakor kiderül, hogy az öregúr a családtagjait majdhogynem kisemmizve az összes vagyonát az idegen lányra hagyta, azzal a feltétellel, hogy egy éven keresztül a Hawthorne házban kell élnie a családdal együtt. 
Igen ám, csakhogy az öregúr nagyon szeretett játszani, rejtélyeket, nyomokat hátra hagyni. A család, főleg a négy unoka közül hárman, vagyis a szó szoros értelmében ketten meg vannak róla győződve, hogy Avery egy nagyobb kép része, az öreg egyik utolsó játékának figurája. Avery szintén kíváncsi a miértekre, természetesen, így lassan a játék aktív résztvevőjeként találja magát a dolgok közepében. És innen indul be igazán a történet...

És, azt is be kell vallanom, hogy pont eddig a pontig éreztem azt, hogy döcögök a történettel. Személyes preferencia, de engem inkább frusztrál, mint izgat, ha egy szereplő életét minden előzetes jel nélkül egy az egyben fejre állítunk, és minden mentő fonál nélkül egy ismeretlen és veszélyes szituáció kellős közepébe dobunk. Az pedig pláne frusztrált, hogy mindezen körülmények között Avery legnagyobb gondja az volt, hogy a két középső testvér közül melyikük vonza jobban. Pedig elvileg ő egy eszes lány. 

Aztán, mikor elkezdett figyelmet fordítani mindarra, ami körülötte történik, vagyis az események aktív részese lett, onnantól fordult egyet a történet és majdhogynem letehetetlenné vált. Mert bizony az öreg hagyatékának köszönhetően nem kevés dolog került felszínre. Többségében nyomasztó dolgok, aminek azonban muszáj volt előtérbe kerülnie ahhoz, hogy ha egyébként nem is, de legalább a testvérek nyíljanak meg egymás előtt a múlttal kapcsolatban és rendezzék mindazt, amit egymás  között rendezniük kellett. 

A legjobb dolog egyébként ebben a regényben az volt, hogy az írásmódjának köszönhetően én is valahogy a játék részének éreztem magam. Együtt gondolkodtam a karakterekkel a nyomokon, és volt, amit előbb meg is értettem. Ebből a szempontból jó jó élmény volt olvasni. 

A karakterekkel ezen a ponton azonban még hadilábon állok. Valahogy egyikük sem emelkedett ki nekem semmilyen irányban sem. Belőlem nem váltottak ki túl erős érzelmeket, nem úgy, mint Avery-ből. Annak viszont örülök, hogy előreláthatólag többet kapunk majd a legfiatalabb Hawthorne testvérből, Xanderből. Ő az a karakter, akit én is szívesen elfogadnék testvéremnek.

Ha valaki késztetést érez rá, hogy belekezdjen, akkor ajánlom neki, ha szereti a rejtvényeket, szeret agyalni, kódokat megfejteni, és csapatban dolgozni. Ennek a játéknak ráadásul nagy tétje van, és egy lehetetlen helyzet szolgáltatja hozzá a díszletet. Ha ezekre bárki felkapta a fejét, az élvezni fogja a történetet. Főleg, ha nincs ellenére egy leheletnyi szerelmi szál.
A könyv megjelent magyar nyelven Az örökösök viadala címmel.

Értékelés
5/4.5 - Szórakoztató, és kissé addiktív történet.
One of the kindest students recommended this book to me at the school, I'm teaching almost every day. Sadly she is not one of my own pupils. I have to say I wanted to keep my distance from this book a little while longer originally, because my TBR list is huge. But she talked about it with such enthusiasm, that I decided to start it sooner. And it didn't disappoint. I had a feeling it would be something I had to focus on, something I had to think about. It turned out this book is exactly like that, and exactly what I needed. 

The story in a nutshell is this: There was once a multibillionaire grandpa who listed a total stranger girl in his will. Stranger for the rest of the family as it is. His close family was his mother-in-law, his two daughters and his four grandsons. The girl's name is Avery and she only has his older sister as family. At the reading of the will it turned out that the old man legally gave almost all of his fortune to the girl. Under one condition. She had to live together with the family for a year. 
But the old man really liked to play. Giving riddles, cluses, codes to his grandsons. Even his house is full with secret passageways. The family mostly the grandsons (two of them to be exact) is convinced that Avery is a part of the old man's last game. That she is like a pawn on the chessboard. Avery of course also wishes to know why she is in the middle of this stuff, and she will be an active player of the game in no time. And this is where the whole story  begins...

And this is where my own interest picked up. Honestly I'm not a fan of the unearthing the main character from their solid ground and turn their lives upside down thing. It frustrates me more than makes me excited. It was even more frustrating that in the middle of all these, Avery's main problem was the two middle Hawthore grandsons. The question who attracts her more. She supposed to be a smart cookie.

Then when she started to pay attention to everything what surrounded her, in other words she became an active player in the game... From then on the whole story became quite hard to put down. There were many not so pleasant thing to unearth among the secrets of the Hawthorne family. And thanks to the will, everything came to the light one after another. All these things had to came to light for the brothers to get everything straight between them. 

The best part in this story was that I felt like I was the part of the game. I was thinking, I was solving the clues, sometimes sooner than the characters themselves. Considering this, it was a kinda great read. 

But most of the characters were just meh. None of them jumped out at me, neither in a positive, nor in a negative way. They didn't give me too strong emotions. I'm not like Avery. I like the thought though that we probably will get some more Xander (the youngest grandson) in the next part of the series. I like him, he is someone, I'd like to see as my own little brother. 

If someone is interested, I recommend this book, if you like clues, riddles, and things as such. It would be good if you prefered teamwork and if you liked light touches of romance. This game has a price and the scene is pretty wonderful where the characters play for their own future. 

Grades
5/4.5 - This book is entertaining and to be honest quite addictive. 

Megjegyzések