Nagy lelkesedéssel vártam bejelentés után a könyv megjelenését. Tetszett a témája. Persze, hiszen Japán. Ugyanakkor el se tudtam képzelni, hogy fog összeilleni ebben a történetben a múlt a jelennel. Úgy voltam vele, hogy amint lehet kinyitom, és olvasni kezdem. Aztán közbe szóltak a körülmények, és annak ellenére, hogy megjelenés óta a polcon csücsül, a közelmúltban tudtam csak belemerülni a történetbe. De milyen érdekes merülés is volt ez...
A könyv legerősebb pontja éppen az, amire a leginkább kíváncsi voltam, és ami a legtöbb kételyt okozta számomra. Egészen egyszerűen mesterien simul bele a múlt a jelenbe. Úgy, hogy közben szerkezetileg egyértelműen el van választva a két idősík egymástól. És, ha már a szerkezetnél tartunk. Be kell vallanom, általában eszméletlenül zavarni szokott egy regényen belül a váltott szemszög. Itt nem volt vele problémám. Kifejezetten élveztem, valószínűleg azért, mert a két fókuszkarakter, szerintem, nagyon hasonlóan gondolkodott. Egyik tanult a másiktól. Nyíltan közeledve egymás felé oldották meg a problémákat, és valósították meg az álmaikat közösen.
Ha pedig már így belecsúsztam a karakterek elemzésébe egy kicsit, ideje néhány szót ejteni a történetről.
Mint említettem a regény két idősíkon fut. Cirka 5-600 évvel ezelőtt indul, mikor egy ainu törzsben két szerelmes útjai elválnak egymástól, hátrahagyva egy szobor két darabját, egy medvét é egy lazacot. A múltbeli események során ennek a két összetartozó félnek útját követhetjük nyomon időben és térben. A nagy kérdés az, hogy vajon újra egymásra talál-e valaha a szobor két darabja.
A másik idősíik a modern Japán, szűkebben véve Sapporo, ahová egy brazil diáklány érkezik diákként az egyetemre. A lány egy idő után beköltözik egy kávézó fölött elhelyezkedő kis szobába, dolgozni kezd a helyen, és a véletlen folytán kalandos úton megismerkedik a tulajdonosnő fiával, akihez szinte azonnal vonzódni kezd...
A mesterien megírt szerkezet mellett a történetet ezek a karakterek teszik teljes egésszé. Elképesztően rétegeltek ezek a karakterek. És bár az egyes rétegek nem mindenhol vannak teljesen kibontva, azért épp eleget látunk ahhoz, hogy a többit oda tudjuk képzelni hozzá. Kifejezetten tetszett az, hogy a páros mindkét tagjának családjában konfliktusok feszülnek. Elsőre, én azt mondanám, hogy ezeknek a konfliktusoknak a megoldása lehet, hogy egy kicsit több szót, bővebb kibontást érdemelt volna, Jobban belegondolva viszont annak is jelzés értéke van a karakterek belső fejlődésének szempontjából, hogy ezeknek az ellentéteknek a feloldása ennyi és nem több helyet kapott. Ezzel is érzékeltetve azt, hogy a karakterek a maguk urai, és nem engedik, hogy külső tényező befolyásolja a közös életüket. Együtt remek páros, de magukban is egészek. Arról nem beszélve, hogy így még az olvasó is teret kapott arra, hogy használja a képzeletét, és egy vékony szálon maga alakítsa a történetet.
Igazán nekem való volt ez a történet, ezt be kell vallanom. Könnyen, gyorsan olvasható szórakoztató írás, ugyanakkor nincs tele elcsépelt klisékkel. Ellenkezőleg. Ott van benne a tanító szándék, és annak a megerősítése. hogy nyitottnak lenni igenis jó dolog.
Ha szereted a könnyű olvasmányokat, amik mégsem nélkülözik a mondanivalót, akkor ez a történet neked való!
Értékelés
5/4,5 - Voltak benne dolgok, amiket kicsit hiányoltam, de ettől függetlenül nagyon jó olvasmányélmény volt.
Megjegyzések