Alice Oseman: Heartstopper Volume 4 (Heartstopper 4.)

The entry is available in English. Please scroll down to read it. 💕

Trigger warning❕ Ebben a kötetben jelentős szó fog esni az evészavarokról. Ha tudod, hogy érzékenyen érint a téma, kérlek, a saját felelősségedre olvass tovább❕

A nyári vakációnak lassan vége és új iskolaév kezdődik a Truham és a Higgs diákjainak számára. Tele bonyodalmakkal. Előtte viszont tartogat még számunkra a történet néhány majdnem teljesen nyugis oldalt. A kötet ugyanis egy közös strandolással indul, az egész párizsi banda együtt lóg. Nick és Charlie viszont a maguk világába vonulnak el egy kicsit, mikor Nicknek feltűnik, hogy Charlie-nak nincs jó napja. Azonban míg ő igyekszik felhozni az evészavar témáját, és próbálja gyengéden arrafelé terelni Charlie-t, hogy beszéljen erről a szüleivel, Charlie feje egészen mással van tele. Ami végül a világ egyik legédesebb. legviccesebb szituációját eredményezi. 🥰

Mindezek után Nick egy kis időt a családjával tölt, de folyamatosan aggódik Charlie-ért. Az édesanyja pedig újra bizonyítja csodálatosságát, mert egy beszélgetésben nagyon fontos dolgot tanít Nicknek. Az, hogy szeretünk valakit, legyen az az érzelem bármilyen tiszta, nem fogja meggyógyítani a mentális betegséget. Iszonyatosan fontos, hogy ezzel tisztában legyünk. Vannak esetek, mikor segítség kell, és azt nem szégyen sem kérni, sem elfogadni. Ez a történet egyik legnagyobb tanulsága. 

Az iskolaévből aztán túl sokat nem látunk, mert Charlie állapota egyre rosszabbodik, míg végül felelősségteljesen úgy dönt, hogy a javulás érdekében igénybe veszi a kórházi kezelést. Tudja, hogy nagy kockázatot vállal, de okosan viselkedik. belátja, hogy segítségre szorul, és úgy határoz, igénybe is veszi. 

Imádtam, hogy erről az epizódról mind Nick, mind Charlie szemszögéből képet kaptunk a naplóikon keresztül. Mégjobban imádtam, hogy ezt a helyzetet sikerült úgy ábrázolni, hogy a barátok részéről semmi előítélet, sem bántó szándék nem érte Charlie-t. Jó volt látni, hogy ott voltak neki.

A felnőttek. Nos az ő reakcióikat is érdekes volt látni. Még érdekesebb volt összehasonlítani a kettőt. Furcsa, hogy ahogy az ember felnő, úgy keményíti, szívósítja a világ. Addig, míg el nem jut egy olyan pontra, ahol már csak jókora erőfeszítések árán lesz képes olyan szintű elfogadásra és rugalmasságra, ami a gyerekek számára egészen egyszerűen természetes. 

Az utolsó történeti egység pedig, amiről beszélni kell az a közös Spring-Nelson vacsora. Érdekes dolgok merültek fel itt is. Egyrészt azért, mert Nick elképesztően bátor volt, és végre megmondta a magáét az apukájának is, meg annak a hólyag testvérének is. Másrészt viszont Charlie anyukájának egy mondatán akadt meg a szemem, és gondolkodtam el rajta. Saját bevallása szerint hozzá vannak szokva a drámához a családban. Én pedig elgondolkodtam. A három gyerekből kettő biztosan mentális beteg. Torit is rágja valami, és alig várom, hogy elolvassam a Solitaire-t, hogy megtudjam, mi, és esetleg találjak az ő állapotára is egy lehetséges megoldást. Oliver pedig... Nos, ő is egyértelműen erősen vágyik a szeretetre és elfogadásra, és ezt nem lehet azzal leírni csupán, hogy ő még csak egy kisgyerek. Ebben a családban valami nagyon nem oké. És szerintem ennek nem kis részben az édesanyjuk az oka. Nem ítélkezni akarok, csak egy puszta megérzés a dolog. Kíváncsi lennék, hogy tervben van-e a következő kötetekben ezt a problémakört körbejárni egy kicsit. Már persze, ha jó a megérzésem. 

Az eddig utolsó kötet egy kicsit komorabb, komolyabb, mint az eddigiek voltak, ugyanakkor még mindig bennük van az a magával ragadó báj, ami annyira jellemzi ezt a sorozatot. Szerintem nem kell megijedni a komolyabb tartalomtól, kivéve persze, ha tényleg érzékenyen hat rátok, abban az esetben hagyjátok. Inkább, minthogy rosszabbul érezzétek magatokat tőle. Egyéb esetben pedig legyetek nyitottak, és akkor még tanulhattok is belőle sokat azzal kapcsolatban, hogy a való életben hogy próbáljatok hozzáállni egy hasonló helyzethez. Nyitottnak lenni és tanulni mindig jó dolog.

A kötet megjelent magyar nyelven

Heartstopper - Fülig beléd zúgtam 4. címmel

Értékelés

5/5* - Szerintem nem lehetünk elég hálásak ezért a történetért. 

Trigger warning❕ In this entry I will talk about eating disorders. If you are aware that this is a senitive topic for you, please read this entry with caution❕

The summer vacation slowly comes to an end and new school year starts for the students of both Truham and Higgs. A school year full of complications. But before that we still have a couple of peaceful moments. As peaceful as it can be. On the first panels we see the entire Paris Squad spending their time together at the beach. Nick and Charlie of course spend a little time in their own bubble, especially after Nick realises, Charlie has a bad day. Meanwhile he tries to bring up the heavy topic of eating disorders, trying to push Charlie gently towards the opportunity of talking to his parents, Charlie's head is full with an entierly different concept. Which later leads to the sweetest and funniest confession scene ever existed. 🥰

After all these, Nick spends a couple of weeks with his family. And he is constantly worried about Charlie. His mum though shows again what a beautiful person she truly is. During a conversation she tells a very important thing to Nick. Love can't cure a mental illness. No matter how innocent and pure and strong said love is. It's crazy important to know this. There are times when we need help. And asking for help and accepting it is not a shameful act! This is the most important truth this story could possibly give us.

We don't see much about the school year. Since Charlie's condition gets worse. Rapidly. After a certain point he makes a responsible decision and accepts help from professionals in a hospital. He knows, everyone knows this is a big risk, but he is smart. And so seeks and accepts help.

I loved the way the story described these times. From both Nick's and Charlie's point of view, via their journal entries. I loved it even more how positive Charlie's environment was. How his friends helped him with everything they had in every way they could. It was so good to see that they were there for him. 

The adults. It was interesting to see their reaction. Even more interesting to compare the two. It's strange. While growing up, world, adult life problems make us closed, more unaproachable. It's harder work to break through our shells. Children are more resilient and natural. Sometimes I miss this in my life too. Need to relearn it as well. 

The last storyline I need to mention is the shared Spring-Nelson dinner night. The plot was really interesting here. Not only because Nick was exceptionally brave and told his father and insufferable brother off. But also because Charlie's mom said something what made me think. She said that they were used to dramas in the family. That got me thinking. Out of the three children two suffer from mental illness. Something's nagging at Tori too. And I can't wait to read Solitaire to get to know her better and hopefully find a possible solution to her problems as well. And Oliver... I feel like he is unaturally clingy, hungry for love. And not only because he is a child. Something in this family is dysfunctional. And it might be because of their mother. I don't want to judge her, it's just a hunch. I wonder if the story plans to walk around this problem a bit in one of the last two volumes. If it is true, of course.

This volume is a bit more gloomy and more serious than the ones so far, but it still holds the certain sweetness and comfort what makes these graphic novels so beautiful. There is no need to got scared by the more serious content. Except if it is a real trigger for you. In that case better leave it than make yourself feel worse! In any other case, please be open minded. You may learn a lot about how to handle a similar situation in real life. Being open minded and open to learn new things are always good!

Grades

5/5* - I think we can't be grateful enough for this story.