The entry is available in English. Please scroll down to read it. 💕
Rengeteg pozitívum van ebben a regényben, amit érdemesnek tartok megemlíteni, úgyhogy ne is húzzuk tovább az időt.
Az első amire itt gondolok az maga a rendszer, a váz, amire maga a történet épül. Több kritikát láttam hazai és nemzetközi színtéren is azzal kapcsolatban, hogy ez a regény más, mint az előzőek, érezni rajta, hogy nem egyedül Rick bácsi keze nyomát viseli magán. Ettől sokan erőltetettnek érezték a történetet. A véleményeknek ezt az utolsó részét elfogadom ugyan, de egyet nem értek vele. Igen, érezni lehetett rajta, hogy ez egy több szerzős kötet, és igen, voltak olyan dolgok, amik nem voltak teljesen ugyanolyanok, mint amiket eddig megszoktunk. Szerintem viszont ez pont így volt jó. Nézzünk szembe a tényekkel. Solangelo története szám szerint a 17. könyv Percy és úgy egyáltalán az istenek és leszármazottaik világában. Ideje volt már egy kis változtatásnak. Ha őszinte akarok lenni, az egyetlen könyv, amit nem tudok újra olvasni az egész univerzumban az a Burning Maze. Ott tényleg kellett egy nagy levegő. És itt is. Szerintem a két szerző egészen szépen képes volt kiegészíteni egymást a történet megírása során.
Ez pedig nem látszik jobban sehol máshol, mint a karaktereken. IMÁDTAM. ahogy Nico és Will karaktere fel volt építve. Szerettem, ahogy külön-külön is egy egészet alkottak. Szerettem, hogy ketten megállíthatatlanok voltak. Szerettem, ahogy különböztek egymástól. Annyira, hogy annál jobban talán nem is különbözhettek volna. Szerettem, hogy nem söpörték a szőnyeg alá az ellentéteiket, hanem időt és energiát szántak arra, hogy megértsék a másikat, és mindketten (ez itt a kulcsszó) igyekeztek úgy formálni saját magukat, hogy abba a képbe a másik fél kényelmesen beleférjen. Szerettem, ahogy megnyíltak egymás előtt (akkor is, ha olykor kényszerből), ugyanakkor a személyes tragédiákat sem helyezték az oldalvonalra. Nico próbálkozott vele, de a végére szerencsére rájött, hogy nem sok értelme van. Szerettem ezt a párost, úgy, ahogy volt. Hádész és Perszephóné pedig újfent bebizonyították, hogy az előítéletek ellenére szintén csodás karakterek.
Számomra ez a kötet a szeretet erején kívül arról szólt, hogy mennyire fontos az, hogy megadjuk magunknak és másoknak a döntés lehetőségét. Ugyanakkor az is fontos üzenet, hogy a meghozott döntésekért felelősséggel tartozunk. Nico és Will tagadhatatlanul a nehezebb utat választotta. A másikat választotta. Magukat. Együtt. Megmutatva ezzel, hogy valóban van olyan eset, ahol a rögösebb út a jó út. Annyira édesek voltak ők ketten! 🎔
Van-e olyan, amit kifogásolnék a sztoriban? Nem nagyon. Biztos vagyok benne, hogy nem hibátlan a történet (melyik történet az?), de annyira jól esett visszatérni ebbe az egész közegbe, és éppen ezzel a két csodás szereplővel, hogy egy az egyben elsiklottam minden kifogásolható dolog felett.
Komfort olvasmány volt, ami jó adag könyv-másnaposságot okozott és, amit minden Percy/Rick bácsi rajongónak meleg (no pun intended) szívvel ajánlok. Én nem csalódtam ebben a könyvben. Sőt alig várom, hogy újra lehetőségem legyen egy kis időt közösen eltöltenem Percyvel.
A könyv nem jelent meg magyar nyelven.
5/5* - Én imádtam, de csak akkor javaslom olvasni, ha legalább a három görög-római sorozat (Percy Jackson és az olimposziak, Az Olimposz hősei, Apollón probái) megvolt már.
There are many many positive parts in this novel I find worth mentioning, so let's get started right away, shall we?
First of all, the system, the spine, the base on which the whole story builds up. I saw many critical reviews both in Hungary and internationally which mentioned that this novel is different than the others in the Camp Half-Blood Chronicles. One could feel that this book is not entierly Rick Riordan's work. And because of this they find this story a bit... forced. Like the authors pushed themselves to their limits. Honestly I can accept this last part, but I can't for my life agree with it. Yes it could be felt that multiply authors worked on this, yes it was not exactly the same as the other stories. But this is what made it special, and it was perfect this way. Because let's face the facts. Solangelo's story is the 17th in Percyverse or in the "gods and their descendants"-stories in general. It was high time to change the course of the events a bit. To be honest the one and only book I can't reread in the universe is The Burning Maze. A big breath was needed for that book. And I for one appreciated it here too. I think the two authors complemented each other pretty nicely while writing this beautiful story.
And the strongest proof of this are the characters themselves. I LOVED the way they bulit Nico's and Will's character. I loved how complete they were respectively. I loved how unstoppable they were together. I loved how different they were. Actually they couldn't have been more different. I loved that they didn't sweep their problems under the rug, but give it enough time and energy to understand each other and both of them (that's the important keyword here) tried to modify their frames for the other to snuggly fit in there. I loved how they opened up to each other (even though circumstances forced them sometimes to do so), meanwhile they didn't forget their personal losses. I mean yeah, Nico tried to leave certain matters unresolved but luckily, he realized in time that acting like this would only cause even greater damage. I just loved this couple as they were. And Hades and Persephone both got the chance to prove how wonderful parents/characters they are.
For me this story is about the power of love AND the importance of free will and chances to decide how we want to live our lives. Because it is important to give the chance to others and ourselves to make decisions. But we should not forget that we are responsible for those decisions. Nico and Will undoubtedly chose the harder path. They choce one another. Themselves. Together. And with this they showed us that there are cases when the harder path is the better one. Those two were so so so sweet! 🎔
Is there something I don't like in this novel? Not really. I mean I'm sure this story is not flawless (which story is, really?), but it felt so good to return to this world with such wonderful characters that all the faults went right over my head.
This was a comfort read, which caused a big dose of book hangover and wich I highly recommend with every fans of Percy/Uncle Rick. This book didn't disappoint. I actually can't wait to meet Percy again and spend some time with him and the gang.
Grades
5/5* - I missed this & I loved this. But before this one I recommend to read at least the three Greco-Roman series (Percy Jackson and the Olympians, Heroes of Olympus, The Trials of Apollo)
Megjegyzések