John Kennedy Toole: Tökfilkók szövetsége








Szokták mondani, hogy a legjobb barátokból azok lesznek, akiknek ugyanolyan az irodalmi ízlése, Nekem is e mentén a gondolatmenet mentén került a kezembe ez a könyv. Bestie látott egy filmet, amben szó esett róla. Így került az én kezembe is. A helyzet iróniája az, hogy én hamarabb a könyv végére értem. 

Végigolvastam ezt a 400+ oldalas kiadást, de összefoglalni a történetet most se tudnám. Nem azért, mert nincs neki története, hanem azért, mert annyira abszurd az egész, hogy nem voltam képes levájni a legmélyére. Valahogy az alapja nem volt meg számomra ennek az egésznek. Épp ezért nem értem, mire fel a Pulitzer-díj.

Mindennek ellenére Ignatius abszurd története, rendkívül érdekes világlátása nagyon felpiszkálta a fantáziámat és nagyon bele is tudtam merülni ebbe az egész történetbe. Olvasás közben folyamatosan azon gondolkodtam, hogy milyen tökéletes görbe tükre ez egyrészt a társadalomnak, másrészt az egyénnek. 

Érdekes volt látni, hogy a karakterek magukhoz és egymáshoz való viszonya hogyan változott a történet során. Hogy jöttek rá, hogy a másik nem bánt velük megfelelően. Hogyan volt képes egy kívülálló személy a családtagok közti viszont felborítani, befolyásolni a családtagok közti viszonyrendszert. 

Sokszor felmerült bennem a kérdés, hogy ezek a karakterek jót akartak-e egymásnak, jól akarták-e a jót? Nem igazán tudtam ezt eldönteni. Viszont érdekes volt erről olvasni. A sarkítottság, és a görbe tükör mivolta ellenére. 

Van valami ebben a törrténetben, ami engem vitt előre, de nem való mindenkinek. Van, akit biztosan annak a szélére sodorna, hogy szálanként tépné ki a haját az emberi hülyeség láttán. És itt a kulcsa ennek a történetnek. Az emberi butaság görbe tükre ez, de ha a helyén tudjuk ezt kezelni, akkor élvezni fogjuk ezt a történetet és valami következtetést biztosan le fogunk tudni vonni belőle. Nekem például a vége felé derengetni kezdett, hogy hiányozni fognak ezek a karakterek és a történet. Szóval mindennel együtt gyakorol ez a könyv valamilyen benyomást. De mégsem mindenkinek ajánlom. 

Ha a fenti, kissé ősszeszedetlen gondolatfolyam alapján valaki úgy érzi, felkeltettem az érdeklődését, akkor bátran nyissa ki a könyvet. Remélem, lesztek néhányan, akkik jó élménnyel gazdagodtok az olvasás során. Nekem meglepően jól esett.

Értékelés
5/4 - Nem tudtam 100%-osan a gyökeréig lejutni a történetnek, de nekem kellemes élmény volt.

Megjegyzések