Kora őszi kalandozás a Millenárison - 2023.

Mint általában, a szeptember idén is a Könyvesztiválról szólt az olvasást kedvelők körében, és egy kicsit talán még azon is túl. Bevallom, idén sokat gondolkodtam, hogy egyáltalán kilátogassak-e az eseményre. Aztán végül is győzött a kényszer, és mentem, de a mai napig, így másfél héttel az esemény után is azon gondolkodom, érdemes volt-e.

Idén ugyanis én személy szerint nem kifejezetten éreztem jól magam. Valahogy nem volt jól megoldva ez az egész, semmilyen színtéren sem. Az eseménynek helyet adó szokásos, szeretett épület és tér most egészen egyszerűen fojtogató volt. Levegőtlen, és fullasztó. Messze nem volt alkalmas arra, hogy egy akkora embertömeget befogadjon. Ugyanakkor összehasonlítva azokkal a fesztiválokkal, amiket 2014 óta majdnem minden évben volt alkalmam megélni, az idei számomra erős színvonalbeli csökkenést mutatott. Hiába a 190 kiállító, ha köztük csak elvétve akad az ember ízlésének megfelelő, nívós stand. Valahogy nekem az egész esemény ékes bizonyítékául szolgált a magyar könyvpiac hanyatlásának. 

És akkor a személyes vonatkozásról még szót sem ejtettem. Az egyetlen pozitív mozzanata ennek a kirándulásnak az volt, hogy a bátyám elkísért rá. Valószínűleg először és utoljára. 😂 De egyébként belső feszültség, destruktív viselkedésminták, és elképesztő frusztrációt kiváltó tényezők uralták ezt a napot. Ezt pedig csak némileg voltak képesek oldani a könyvek, és az egyéb beszerzett kellékek. 

Ha pedig már itt tartunk, azt azért le kell szögeznem, hogy bármennyire másnak éreztem mint az eddigi években, azért nem jöttem el üres kézzel. Nézzük is meg, hát, hogy milyen kincsek ugrottak be a táskámba az alatt a néhány óra alatt.

Eszes Rita: Tükör a felhőkön túlra

Kockázatot vállaltam ezzel a könyvvel. Úgy voltam vele, hogy nem rendelem elő, hanem bízom abban, hogy lesz még belőle a Könyvmolyképző standján, mire a négy napos fesztivál harmadik napján odaérek. Szerencsém volt. Ezúton is köszönöm az apróságokat a vásárlás mellé. 

A könyv maga már nagyjából azóta piszkálja a csőrömet, hogy az első hírek felröppentek a létezéséről. Eszes Rita japán témakörben íródott regényei még nem okoztak csalódást. Szinte biztos vagyok benne, hogy ez sem fog. Nagyon kíváncsian várom, hogy olvashassam. Nagyon érdekel, mit tartogathat nekem. Ez a borító pedig kifejezetten gyönyörű. Bevallom, a borítótervező pályázat kiválasztottjai között nem ez volt a személyes kedvencem, de ez nem jelent semmit. Erre a borítóra egyszerűen jó ránézni. Bízom benne, hogy a tartalom is ennyi szépet takar. 

Toshikazu Kawaguchi: Before Your Memory Fades

Nem titok, mennyire szerettem magyarul is a 'Mielőtt a kávé kihűl' című sorozatot. Annak ellenére, hogy a fordítás minőségétől futkosott a hátamon a hideg. És nem a győnyörűségtől. 

Úgy voltam vele, hogy ha már eleve azért megyek fel a fesztiválra, hogy a postaköltségeket megspóroljam a könyveken, akkor kellene venni az egyetlen tervezetten túl még, hogy az utazás költségét is behozza. Erre a könyvre, és a folytatására esett a választásom. A sorozat első két regénye tényleg varázslatosan szép volt. Elgondolkodtató. Lélekmelengető. Miközben azon töprengtem, milyen stílusú könyveket esne jelenleg jól olvasni, ez a könyv bukkant a tudatom felszínére. Úgyhogy reméltem, hogy megtalálom. Nagyon örültem neki, hogy így lett, és ezt is kifejezetten várom, hogy olvashassam. Végre teljes mértékben értékelhető fordításban.

Toshikazu Kawaguchi: Before We Say Goodbye

A 'Before Your Memory Fades' folytatása. Valahogy tényleg azt érzem, hogy ezek a regények és a bennük lévő rövidke történetek fontos tanulságokat hordoznak, amikre mindenkinek szüksége van. A hozzám hasonló habitusú embereknek meg pláne. Megnyugtatnak, és elgondolkodtatnak ezek a szösszenetek. Olyanok, mint egy meleg baráti ölelés, akkor is, ha minden történetben ott bújkál valami szomorúság. Talán pont ezért gyakorol átmenetileg olyan mély benyomást. Nagyon remélem, hogy angolul is legalább olyan élvezetes lesz olvasni mint magyarul, és nem keveredek majd bele reménytelenül a történeteken keresztül elém táruló szövevényes kapcsolati hálóba. Igaz ugyan, hogy van egy ábra a könyvek elején, ami segít, de remélem, nem lesz szükség a tüzetes áttanulmányozására. Vagy ha igen, akkor nem fog rontani az olvasás élményén. Mindenesetre örülök, hogy a szerző erre is gondolt. Szintén nagyon várom, hogy kivesézhessem ezt a könyvet is. Kezdve azzal hogy a címe mennyire passzol egyes dolgokhoz.

Az apróságok

Természetesen idén sem maradhattak el a különböző praktikus könyvmoly kiegészítők. Sosem gondoltam volna, hogy valaha azt fogom mondani, hogy használatra érdemesnek fogok találni egy mágneses könyvjelzőt. Most viszont, hogy terápiás jelleggel belekezdtem egy verseskötet tanulmányozásába, be kell vallanom, hogy rendlívül hasznos, ugyanakkor dekoratív kiegészítője lehet a könyveknek. Személyes kedvencem az aranyos üzenetekkel ellátott bőr hatású szett. Jól illeszkedik a könyv lapjához, és igazán tartósnak tűnő minőségi termék. Örülök, hogy immár ilyen szépségekkel is gyarapodott a gyűjteményem.

Látjátok ti is gondolom, hogy mindennek ellenére volt némi pozitív ebben a napban. Nem volt olyan, mint szokott lenni. Messze nem volt olyan jó, mint amilyen lehetett volna. Valószínűleg most pár évet ki is hagyok, legalább addig, míg nem normalizálódik a helyzet. Viszont egy sokat érő tapasztalatnak éppen megfelelt az élmény. Remélem, azért a többség jól érezte magát, és mindenre eljutott, mindenhová odajutott, amire és ahová szeretett volna. 🎔