Sofi Oksanen: Baby Jane

Trigger warning❕ A történet tele van olyan témákkal, amik sok olvasót érzékenyen érinthetnek. Például az olyan mentális betegségek, mint a depresszió, szorongás vagy a páinikzavar. Említésre kerül a történetben az öngyilkosság is. Valamint a regény központi témája két nő közötti romantikus kapcsolat. Ha tudatában vagy, hogy ezek közül bármelyik téma érzékenyen érint, kérlek, saját felelősségedre olvasd tovább a bejegyzést. Köszönöm❕

Minden jó szándékú intés ellenére belekezdtem ebbe a könyvbe. Úgy voltam vele, hogy, ha már az összes Oksanen könyvet ismerem, és ezen az egyen kívül mindegyik a polcomon is csücsül, akkor már ez se maradjon ki a sorból. Nem mondom, kifejezetten hálás vagyok, amiért könyvtári könyvként került a kezeim közé. 

A fentiekből talán látszik, hogy ismerem és kedvelem Oksanen stílusát. Tisztelem, hogy saját maga a motivátora a regényeinek. A saját élettörténete az, ami miatt elkezdett alkotni, és az alkotást kifejezetten jóra használja. Örülök, hogy amennyire lehet, érzékenyen nyúl azokhoz a témákhoz, amiket a könyveiben szerepeltet. Ez a könyv mégis kissé... Nos az első szó, ami eszembe jut róla, az a közönséges. Tényleg kicsit olyan lett. És nem, nem az LMBTQ téma miatt. Inkább az benne a közönséges, ahogy a könyvben szereplő nők saját magukhoz viszonyulnak. Hiszen alig értékelik magukat valamire...

Tisztában vagyok vele, hogy ennek forrása valószínűleg a mentális betegség. Éppen ezért nem vagyok benne biztos, hogy a közönséges ide a megfelelő szó. Valójában én sajnáltam ezeket a karaktereket, és személyiségüknek ezt a részét, azt a részét, ami alá van rendelve a saját lelki problémáiknak, egy bizonyos mértékig még megérteni is képes voltam. Átérezni a helyzetüket viszont még így sem tudtam. Ezért sem a karakterek sem a történetük sem került igazán közel hozzám.

Annál is inkább, mert ez a könyv aztán igazi trigger. Látszólag engem igen nehéz triggerelni, de ez a könyv sok tekintetben bekapcsolta a vészcsengőt. Nem volt hosszú, de volt hatása az biztos.

Öszintén, ezt a könyvet én nem kifejezetten tudom ajánlani. Elsőnek legalábbis biztosan nem. Ha Oksanen, akkor Tisztogatás. Abban senki nem fog csalódni, de legalábbis ráérez az írónő könyveinek ízére, és eldöntheti, hogy kér-e még belőle.

Értékelés

5/3,75 - Nagyon vegyes érzelmeim vannak.