The entry is available in English. Please scroll down to read it. 💕
 |
| Hungarian edition of One Hundred Years of Solitude by Gabriel García Márquez |
Könyvtári kalandozásaim egyik majdnem véletlen felfedezettje a könyv. Mivel említettem már, hogy első sorban az vonzott a könyvtárba, hogy rövid klasszikusokat találjak, csak idő kérdése volt, hogy az ő könyvei is a látókörömbe kerüljenek.
Bár az igazat megvallva nem volt ismeretlen számomra Márquez munkássága. Évekkel ezelőtt volt szerencsém a Szerelem a kolera idején című könyvet olvasni, majd sor került a Tizenkét vándor novella című kötetre is. A Szerelem a kolera idején után nem maradtak bennem túl mély nyomok. Elolvastam, mert kult, mert közkedvelt, mert alapmű. Aztán a novelláit falni kezdtem. Azok a rövid írások önmagukhoz képest tényleg sokat adtak nekem, és élvezettel pörgettem a lapokat. Úgy gndolom, joggal bíztam hát abban, hogy ez a történet valami ahhoz hasonló jó érzéssel fog eltölteni. Már csak azért is, mert eleve olyan valaki vagyok, akit nem zavar a magány. Nos, nem vagyok biztos benne, hogy teljesültek az elvárásaim.
Mint mondtam nem volt ismeretlen számomra az író stílusa. Ugyanennyire ismert és általam kedvelt műfaj a mágikus realizmus. Ha lenne rá agykapacitásom, sorban enném meg reggelire Murakami Haruki könyveit, duh. Szerénytelenség nélkül állíthatom tehát, hogy biztos voltam benne, hogy tudom, mire vállalkozom ezzel a könyvvel. Nos ez az egész történet még az én elvárásaimnak is kusza volt, pedig tényleg úgy ültem le elé eleve, hogy nem biztos, hogy meg fogja érni sokat agyalni rajta.
A térben-időben oda vissza ugrálás kifejezetten nem tett jót sem a történetnek, sem nekem, aki minden előzetes fogadalmam ellenére igyekeztem valami rendszert csempészni az egészbe, hogy aztán lépten-nyomon emlékeztessem rá magam, hogy nem kellene. Ugyanez vonatkozik a hasonló hangzású nevek nemzedékről-nemzedékre való felbukkanására. Nehéz volt úgy megkülönböztetni az egyes generációkat, hogy a családban összesen 5-6 név ismétlődött folyamatosan.
A felszínt megkapargatva azonban voltak itt kifejezetten érdekes dolgok is. Például, hogy ki hogyan próbál megküzdeni a saját magányának érzésével. Mindenkinek megvolt a maga egyedi megküzdési stratégiája. Több nemzedéknyi érdekes esettanulmány. Mert egészségesnek ugyan nem nevezném ezeket a próbálkozásokat. Viszont a kérdéskörről engem is elgondolkodtatott.
A magam szubjektív véleménye szerint ez a könyv nem kifejezetten jó. Viszont értem, hogy más mit lát benne, és adott esetben miért tartja mesterműnek. Én személy szerint döcögtem vele, nem igazán kötött le, de végig olvastam, és bizonyos fokig el is gondolkodtam rajta. Szóval nem volt teljes mértékben időpocsékolásnak mondható.
Azoknak ajánlom a könyvet, akik szeretik a kicsit elvontabb, kortárs, akár azt is mondhatnám, modern művészetet, és semmiképpen nem riadnak meg attól, ha a történet egyes eseményeire képtelenek logikus választ adni vagy találni.
Értékelés
5/3.5 - Számomra tipikus középkategóriás regény.
Truth to be told I've read some of his works before. Years ago I read Love in the Time of Cholera and after that came Stange Pilgrims: Twelve Stories. The novel didn't touch my soul too much. I read it because it was cult, and much loved, and I saw it as a must read in many ways. But later I adored his short story collection. Those stories truly gave a lot to me and I enjoyed them really. So I assumed One Hundred Years of Solitude would surprise me with something similar of a feeling. More likely so because I'm someone who is not bothered by solitude. Like, at all. If anything I kind of cherish it. Well, I'm still not sure if I'm completely satisfied with what I got.
Like I said the writing style was not unfamiliar. Plus I know and adore the genre of magical realism. If I had enough brain capacity, I would eat Haruki Murakami's works for breakfast, lunch and dinner, duh. So I was sure I knew what I could wait from this book. And yet it was way too twisted considering my preferences. And I really sat down with it with the determination I really didn't want to even understand anything.
The jumping here and there in time and space was confusing. For both the story and me, who despite my determination wanted to steal a fraction of common sense here and there before I reminded myself not to do it. Same goes with the characters' names. There are at least four generations in the story, with similar if not the same names. Confusing.
But let's just scratch the surface a bit, because there are many interesting things underneath. Every character had a specal, unique coping strategy against solitude. Many many interesting cases worth taking a closer look. Because these coping strategies were everything but healthy. But, it made me think a bit more deeply about the problem. About solitude as it is.
In my very subjective personal opinion this book is not exactly what I would call good. But I seem to understand why is that so many people love it and think this is a masterpiece. It was a bit hard and slow to me to read this book, I couldn't submerge into the story as much as I usually do. But I finished it, and it made me think so it was not a total waste of time either.
I recommend this to those who'd like to read something a bit more modern and something that's not too grounded. Please don't be scared if you can't find the logical answer to something what happens in the book.
Grades
5/3.5 - Typically in the middle. It was an OK as an experience.
Megjegyzések