Soman Chainani: Fall of the School for Good and Evil (The School for Good and Evil 0.5)

The entry is available in English. Please scroll down to read it. 💕

Spoiler alert❕ Erről a történetről, főleg a végéről képtelen vagyok spoiler nélkül beszélni. Ha nem olvastad a könyvet, kérlek, a bejegyzést ennek tudatában olvasd tovább. Köszönöm❕

Történelmi jelentőségű pillanat. Kerek 10 éve, hogy utoljára sírtam könyvön karakter halála miatt, de ez az írás elég rendesen megdolgoztatta a könnycsatornáimat a befejezéssel. Újabb ékes bizonyítékát kaptam tehát annak, hogy jobban teszem, ha nem szeretek meg túlságosan karaktereket, mert annak nagyon ritka esetben van jó vége. No, de ne szaladjunk ennyire előre, mert mindennek ellenére ez a történet tele van nagyszerű dolgokkal.

Ezek egyike, hogy továbbra is csodásan van megírva, egyetlen felesleges karakter nélkül. Ez akkor is így van, ha elsőre hihetelennek hangzik. Eleinte én sem értettem, hogy Hook, Aladdin, Kyma és a többiek, akik kidolgozatlan mellékszereplők voltak az előző kötetben, mit keresnek még mindig az ikrek közelében. Nem panaszkodtam, mert kifejezetten gyengéim a Hook-féle karakterek (itt említeném meg egy pillanatra a Once Upon A Time című sorozatot, bár sosem voltam lelkes nézője). Szóval én szívesen olvastam továbbra is erről a hármasról, sőt örültem is, hogy egy kicsit jobban a középpontba kerültek.

Ha már középpontba került mellékszereplőkről beszélünk, muszáj megemlítenem Pán Pétert és az ő Csodaországát. Zseniális világ - és karakter ábrázolás. Sosem gondoltam volna, hogy éppen őt fogom zsarnokként viszont látni egy a mesevilágban játszódó könyv lapjain. Merész írói húzás volt, és a történet javára vált.

A téma pedig, amit nem kerülgethetünk tovább, azok az ikrek. Rafal és Rhian. Kettejük kapcsolatának alakulását fájdalmas volt nyomon követni már önmagában. A folyamat, ahogy elveszik közöttük a bizalom utolsó szikrája is. Ennek ellenére Rafal még az utolsó pillanatban is igyekszik védelmezni testvérét. Könnyfakasztó volt. Egyrészt, mert tényleg szerettem Rafal karakterét, sokkal jobban, mint Rhianét, még akkor is, amikor mindenki meg volt győződve róla, hogy ő a Rossz. Másrészt mert általánosságban továbbra sem bírom elviselni a felesleges halál zsebből való előrántását. Főleg akkor, ha testvérgyilkosságról van szó. Ehhez pedig jön a nem kicsit kínzó kérdés, hogy vajon a Storian egyébként is a kék szemű karaktert rajzolta volna oda, ha Rhian megvárja a végét?

Még egy utolsó dolog, amit meg kell említeni, és ami megintcsak egy zseniális húzás volt, az a foreshadowing a sorozat következő köteteire. Az utalás Rhian nagy szerelmére, amivel vezekelhet a testvére haláláért és helyre állíthatja az egyensúlyt a Storian meséiben. Egyébként az feltűnt bárkinek, hogy Rhian egyből azt gondolta, férfi lesz az illető? Szép húzás, Soman, szép húzás.

Az ajánlás... Nos, az egy érdekes dolog lesz. Rengeteg jó gondolat és pozitív üzenet van ebben a történetben, amiért érdemes elolvasni. Zsebkendőt azonban érdemes magunk mellé készíteni.

A kötet megjelent magyar nyelven

A kezdet végzete címmel

Értékelés

5/5 - Szétszedte ez a könyv a lelkemet? Igen. Szerettem én még ettől függetlenül? Naná! (Éljen a mazochizmus!) A foreshadowing miatt azonnal olvasnám tovább, pedig tudom, hogy Rafal nélkül semmi nem lesz ugyanaz. Nagyon szerettem a karaktert.

Spoiler alert❕ I am incapable of talking about this story without spoilers. Especially about the ending. So please consider this before reading the entry. Thank you❕

Historical event happened last night. 10 years, a whole decade has passed since I've cried because of a fictonal character's death. This story however made my tears flow like a broken tap. Yeah. I know. I shouldn't have fallen in love with a character this much. It usually doesn't end well. But let's not carried away, because this story has many things to admire. Despite everything. 

One of these things are the great writing style. The story doesn't have a single useless character. Normally I'd also say this is impossible. But it is NOT. Here is the proof. Okay, truth to be told at first I didn't understand either what Hook, Aladdin, Kyma and the other supportive characters had to do around the twins still. I wasn't complaining however, because I have a sweet spot for characters like Hook (let me mention here briefly the series called 'Once Upon A Time, even though I've never been a fan of it).  So I was happy I had the chance to read more about the trio, and I was happy they were more in the center. 

Speaking of supportive characters in the focus. Let's talk a bit about Peter Pan and his Neverland. The way the character and the world was written was simply genius. I would have never thought I would see Peter Pan as a tyrant in a fairytale world. It was a great idea and it gave such a great layer to the story. 

And here comes the hard topic. The twins. Rafal and Rhian. The twists and turns of their journey was painful to witness. The loss of the last sparkle of trust between them. The way Rafal wanted to reassure his brother even in the very last second, how desperately he needed his twin. It was a tearjerker. On one hand because I really loved Rafal, much more than Rhian, right from the start, even when everyone thought he is the Evil one. On the other hand because I can't handle the meaningless death trope still, even if it was not entierly meaningless. Especially if it is about a cold bloodied murder of one's twin. And here is the question. The Storian's drawing. Would it have been a blue-eyed boy still if Rhian waited for just a little bit more?

One last thing worth mentioning. Another genius move. The foreshadowing about Rhian's great love, with which he can atone for his brother's death, and restore the balance in the Storian's tales and in the Endless Woods. Anyway did you notice that Rhian first thought was that this great love would be a man? Nice move, Roman, nice move.

The recommendation... That will be a bit tricky this time. There are many good thoughts and positive messages the book is worth reading for. But for the love of God have some tissues.

Grades

5/5 - Has this story tore my soul to shreds? Yes. Have I loved this still? Absolutely! The foreshadowing makes me want to continue the story right away. Even though I know nothing will be the same without Rafal. I really loved his character.