 |
| Source: Dreamstime.com |
Ha röviden és tömören akarnám összefoglalni ezt a napot, azt mondanám, minden volt, csak az nem, amit elképzeltem. Ami bevallottan nem túl informatív, pláne, hogy egészen előző nap délutánig az sem volt biztos, hogy részt veszek.
Ahogy az talán az eseményt váró, készülődő poszt hiányából is kitűnhetett, abszolút felkészületlenül, a spontaneitás jegyében indultam útnak. Minden előkészületem egy előző este sebtében kinyomtatott térkép és a kiállítók sora volt. Így pedig ez a nap inkább szólt a barátokról, mint a régen annyira mindennapos hörcsögösködő könyvvásárlásról.
Egy, a tervezettnél kicsit hosszabbra nyúlt ebéd után (az étel egyébként finom, a társaság pedig kiemelkedően oké volt) másodmagammal indultam útnak. És most valahogy jól esett azzal foglalkozni, hogy a másiknak meglegyen minden, amit szeretne. Nyilván, mert nekem nem volt kifejezetten tervem. Ami volt, azt pedig időszűke miatt kénytelen voltam újra kalibrálni. Ezért nem tudtam részt venni a #szabadirodalmat flashmobon sem, pedig készültem. Szolidaritásomat, és nagykövet-létemet kifejezvén viszont egy könyvjelző formájában szereztem limitált merch-et! Nem sok, tudom, de a maximum, amit az adott helyzetből kihozhattam. Büszkén fogom használni az egyébként gyönyörű könyvjelzőt, és továbbra is fennhangon fogom hirdetni az irodalom szabadságának fontosságát!
Ha pedig a könyvjelzővel már felvezettem a könyves kiegészítőket, akkor meg kell említenem azt az eszméletlen bájos, őszi hangulatú tokot, amit az olvasóm felöltöztetésének céljából vásároltam. Lehet, hogy ezután a könyvtok/könyvkabát gyűjteményem ilyenekkel fog gyarapodni. Kíváncsi leszek, ha novemberben összejön a Győri Könyvszalon, ott lesz-e ilyen dolgok vásárlására lehetőség.
Természetesen, ha már könyvfesztivál, nem jöhet el könyv nélkül az ember lánya, bármennyire nem tervez venni semmit. Ezúttal azonan nem csak magamra gondoltam. A beszerzések többsége vagy munkához kapcsolódik, vagy az unokahúgomé lesz, akinek nagycsoportos óvodásként a legnagyobb vágya írni tanulni. Mire nem jó a tanárember a családban, ugye...? 😄
Persze saját magamat sem hagyhattam ki a szórásból. Bevallom, az érdeklődésem mostanában egyre jobban hajlik a pszichológia felé. Ahogy egyre inkább jövök rendbe mentálisan, gondolom, a tudatalattim úgy lökdös afelé, hogy hogyan tudnám ezt az állapotot megtartani/konzerválni. Illetve ismerem magam annyira, hogy tudjam, mely területeken kell még komolyabban dolgozni. Így a magam érdekében is gyűjtögetem a hasznos, és alkalmazható technikákat. Nos, a mostanában markánsan jelen lévő saját magunk előtérbe helyezése téma is megérne egy misét, de azt majd a jövőben, egy másik bejegyzésben, talán éppen valamelyik pszichológiai könyv értékelésében kifejtem.
Összességében azt hiszem elmondható, hogy ez egy jó nap volt, a maga kissé spontán jellegével együtt. Alaposan elfáradtam, valahogy mégis így volt ez rendjén. Várom a következő nagy kalandot már most. A mostaniért pedig szokás szerint köszönet minden résztvevőnek. Különös tekintettel a standokon dolgozó fáradhatatlan és végtelenül kedves emberekre, akik nélkül ez az egész gyakorlatilag létre sem jöhetne. 💖
 |
| Könyvfesztivál haul |
Megjegyzések