Boris Vian: Tajtékos napok

Cover by Helikon, 2023

Atya ég, mi volt ez?! Az élményt, amit ez a könyv nyújtott, ahhoz tudnám hasonlítani, amit annak idején a Galaxis útikalauz stopposoknak olvasása során éreztem. Annak ellenére, hogy gyakorlatilag semmi közös nincs a két könyvben. 

Alapjában véve azonban sokáig ennek a könyvnek az esetében sem tudtam, eldönteni, hogy miről olvasok éppen. Nem garantálnám most sem, így végigolvasva a könyvet, hogy szabatosan meg tudnám fogalmazni az olvasottak összefoglalóját, az azonban biztos, hogy érzelmek sokaságát hagyta maga után az élmény.

Voltak részek, amiket meg sem próbáltam megérteni, vagy magam elé képzelni, annyira valóságtól elrugaszkodottnak tűnt. És mégis, a valóságtól elrugaszkodott események érzelmi velejárói lökdöstek tovább ezen a könyvön lapról-lapra. 

Érzelmeket leírni, átadni ilyen formában mindig nehéz, ez a történet pedig nekem nagyon is az érzelmeimre alapozott. Volt benne sok minden, ami felett eltűnődhet az ember, ha a megfogalmazás helyenként nem is tette könnyen fogyaszthatóvá a művet. Azt hiszem, talán az elvont a legtalálóbb szó, ami ezt a történetet leírhatná. 

A fentiekből kiindulva nem is tudom, kinek ajánlom jó szívvel ezt a történetet. Nagy előnye, hogy gyorsan lehet vele haladni, ha nem gyötri magát az ember túlságosan azzal, hogy a valóság talajára akarja erőltetni, amit olvas.

Értékelés

5/3 - Éveket vártam, míg elolvastam a könyvet. Az ízlésőreim óvtak tőle. Nem mondom, hogy minden alap nélkül. De azt sem, hogy nem lettem gazdagabb az élmény által.