Genki Kawamura: A virágokat ne felejtsd






Trigger warning❕ A történetben egy neurodegeneratív kórkép (Alzheimer kór) áll a középpontban. Ennek tudatában vedd kezedbe a könyvet, és olvasd tovább a bejegyzést. Köszönöm❕

Sokáig nem tudtam pontosan, hányadán is állok ezzel a könyvvel. Nagyon furcsa élmény volt annak ellenére, vagy épp azért, hogy olvastam már könyvet az írótól, igaz, angolul, amit bárhol, bármikor képes lennék újraolvasni. Gyanítom, hogy az élményhez, az én ízlésemnek nem megfelelő fordítás és szerkesztés is nagyban hozzájárult. 

Nagyon fura volt a szerkesztésmódja ugyanis ennek a könyvnek. Sokszor nem értettem, milyen logika mentén kalandozunk el épp egy adott ponton a fő eseményszáltól, majd miért egy másik ponton térünk vissza, és a fő cselekmény pontosan melyik pontjára térünk vissza. Most, a könyv végén sem tudom megmagyarázni, hogy ez szándékos írói húzás volt-e, vagy csak egy összecsapott szerkesztés eredménye. A történet szemponjából ugyanis lehetett volna akár valóban szándékos is.

A történet főszereplője Juriko és a fia Izumi, a középpontban pedig kettejük anya-gyermek kapcsolata áll. A könyv kiindulópontja szilveszter éjszaka, amikor Juriko nem ér haza látogatóba érkező fiához, és Izumi egy játszótéren találja meg a teljesen dezorientált nőt. Ez lesz az első lépés egy rögös úton, amelynek során Izumi és várandós feleslge kénytelen szembenézni a ténnyel, hogy Juriko demens beteg.

Ahogy a nő emlékei egyre halványulnak, Izumi úgy kényszerül szembenézni saját múltjával. Azzal a traumával, amit eddig elnyomott magában. Valamivel, ami komoly problémák forrása lehet(ett volna) saját szülői kompetenciaérzésében, ha feloldatlan marad. 

Bennem felrázott valamit ez a regény. Hogy mit, azt pontosan nem tudnám megfogalmazni, de őszintén szólva nem kifejezetten kellemes érzés. Ez persze nem azt jelenti, hogy rossz a könyv. Ellenkezőleg. Inkább azt érzem, hogy alaposan gyomoron vágott, és kell egy kis idő, míg helyre teszem magamban ezt az élményt. 

Ez a könyv (is) tipikusan olyan, ami nem mindenkinek való, és az sem mindegy, mikor veszi kezébe az ember. Én személy szerint az író korábbi könyvét jobban kedveltem.

Értékelés
5/4 - Nem könnyen múló könyv-másnaposságot okoz az élmény, ezt már most érzem. Nem lesz könnyű elengedni.

Megjegyzések