R. F. Kuang: The Burning God (The Poppy War 3)

The entry is available in English. Please scroll down to read it. 💕

Nem olyan régen fejeztem be a regényt, és még mindig azon gondolkodom, hová kellene nekem ezt az olvsmányélményt helyezni. Az epilógust nem számolva a könyv vége előtt másfél fejezettel azt gondoltam naivan, hogy végre tudok majd, ha nem is lelkes, de biztató véleményt írni a sorozatról. Reméltem, hogy tudok valamit mondani, amiért végül is érdemes lenne átszenvedni magát bárkinek az első két köteten. Aztán elkerülhetetlenül beütött az elkerülhetetlen. 

Az eleje tényleg jó volt a könyvnek. Úgy tűnt, fejlődött az írásmód. Úgy tűnt, a szereplők végre haladnak valamerre, hogy van valami céljuk. Még azt is elnéztem, hogy a cél elérése jóval több felesleges áldozatot követelt a kelleténél. Hiszen végre láttam értelmet, mondanivalót a történetben. Már majdnem érdeklődéssel ültem le folytatni az olvasást és nem csal félig-meddig kényszerből pörögtek a lapok. Szarkazmust félretéve végre tényleg volt valami, amit élvezni tudtam a történetben. 

Aztán jött az utolsó másfél fejezet, ami olyan szépen hazavágott mindent, ahogy kell. Rin visszakapta azt az egoista liba személyiséget, amit csodával határos módon képes volt visszafogni a történet nagy részében. Komolyan nem értem, ekkora egóval hogy lehet lézetni? Miért kéne az ő lába elé odaborulni bárkinek, kinek hiszi magát, de tényleg? Csoda, hogy nem gondolkodott el azon, miért árulja el mindenki állandóan... Bár, amilyen nárcisztikus az a csaj, valószínűleg akkor se fogta volna fel, ha valaki betű szerint a szájába rágja. Ha belegondolunk, elég durva, ha egy történetet a tulajdon főszereplője vág haza. 

Mindezek függvényében továbbra sem tudom senkinek ajánlani a sorozatot. Még így sem. A végét Kuang nagyon elrontotta, pedig eleve nem volt egy jó sorozat szerintem. A húzás, amivel élt, az én szememben az egyik legelviselhetetlenebb. Arról nem beszélve, hogy ez így a fantasy műfajától továbbra is nagyon messze áll. 

A könyv megjelent magyar nyelven A lángoló isten címmel

Értékelés

5/4 - Nem is tudom, mit mondhatnék. Nem hiszem, hogy a jövőben bármit is szeretnék olvasni tőle. 

I put the book down not so long ago, and since then I'm thinking about where should I put this experience. Not counting the epilogue one chapter and a half before the end of the story I thought I finally could tell something encouraging about it. I had a hope I could tell you it's worth it, getting through the first two books. It's not. Because the inevitable comes inevitably. 

Most of the story was good. The way of writing improved. Or so it seemed. Our characters finally had a goal to reach. They had something to fight for. I even closed my eyes over the fact that reaching this goal required way too many casual loss. Because finally the story had something to tell me! I almost eagerly sat down to continue reading, instead of compulsion. Sarcasm aside, I truly had something I could enjoy in this story.

And then came the last one chapter and a half, which successfully ruined everything. Rin got back her egoistic bitch character on which she put a rein throughout the story. I can't even believe one could exist with such a high ego. Why did everybody else have to bow before her? Who did she think she was, really? No wonder everyone and their mother betrayed her all the time. And she have never given a thought about the reasons. Come to think of it, as narcissistic as she had been she wouldn't have given consideration if someone had spelled it out for her. It's cringy when a story is ruined by its own main character though. 

So no. I still can't reccomend this book series to anyone. Not even after this book. Kuang ruined it with the ending, and I don't think it was a good series to begin with. The decision she made at the end was just something I can't tolerate. Not to mention that this something is still a far cry from a full fledged fantasy. 

Grades

5/4 - I don't know what else I should say. I don't think I will read any of her books in the future.