A körülöttem lévők, akik nem ismernek, vagy csak felületesen, értetlenül álltak a tény előtt, hogy ilyen jellegű könyvre nekem egyáltalán szükségem van. És lám, mégis. Nemcsak, hogy szükségem volt rá, de kifejezetten jó szolgálatot is tett. Mert bizony van bennem feldolgozandó sérelem, nem kevés. Többségét pedig egy ember okozta. A legrosszabb a dologban az, hogy fel sem fogja, milyen sérelmeket okoztak a nem jó módszerrel kinyilatkoztatott gondolatai. Hangsúlyoznom kell, nem az őszinteséggel és a rám nézve nem éppen kedvező véleménnyel volt bajom soha (főleg olyan embertől nem, akinek az ízlésére nem adok túl sokat, akkor sem, ha magam ellen beszélek). A probléma, és a sérelem minden esetben onnan ered, ahogy a kérdéses véleményt, a kérdéses személy a tudomásromra hozta. Ez az állapot azonban csak a legutóbbi esetet számolva is több, mint egy éve fennáll. Szerencsére valamikor tavaly nyáron ráakadtam erre a könyvre, és elolvasván egy igazi aranybányára leltem benne.
Szerettem benne, hogy nem egyből rossz és megvetendő dolognak írta le a haragot, hanem mint egy természetes érzelmi reakciót a sérelemre. Valahogy azt éreztem, hogy validálta és elfogadta az érzelmet. Megadta nekem is a jogot, hogy magam is elfogadjam. Mint később kiderült, az, hogy az ember képes a nevén nevezni, és elfogadni az érzést, az első fontos lépés az elengedés és a megbocsátás felé.
Elméleti szinten is nagyon sokat nyújt ez a könyv a bosszú és megbocsátás pszichológiájával kapcsolatban. Nekem legalábbis nagyon sokat segített abban, hogy csatornázni és rendszerezni tudjam a gondolataimat és az érzéseimet. Sok magyarázatot kaptam arra, miért érzem azt, amit, hogy amit érzek, az nem rossz dolog, abban a tekintetben, hogy én nem leszek tőle rossz ember. Ugyanakkor azt is beláttatta velem, hogy bizony ezzel a dologgal nekem van feladatom. És éppen ideje kezdenem vele valamit.
A könyv második fele gyakorlati tippeket tartalmaz arra, hogy vessünk véget a bosszúvágynak, kezdve annak konkretizálásával, hogy miért haragszunk, és miért szeretnénk megbocsátani. Ezekhez a módszerekhez azonban idő, és energia kell. Éppen ezért nem ez volt az utolsó alkalom, biztosan, hogy ezt a könyvet leemeltem a polcról. Szinte biztos, hogy az elméleti háttér is szorul még újbóli átolvasásra, annak érdekében, hogy mindent megértsek, és gyakorlatban is hatékonyan alkalmazhatók legyenek az olvasottak, tanultak.
Én meleg szívvel ajánlom, mindenkinek a könyvet, aki úgy érzi, valamilyen okból dolga van a bosszú és a megbocsátás témakörével. A könyv szerintem mindenki számára érthető (olyanok számára is, akik nem kifejezetten jártasak a pszichológiában), és tényleg tele van hasznos dolgokkal, nekem így elsőre is nagyon sokat segített.
Értékelés
5/5 - Számomra egy igazi kis aranybánya volt. Szívesen olvasnék még a szerzőtől, a többi könyve azonban nem kifejezetten nekem szól. Sajnos.
Megjegyzések