Haruki Murakami: Colorless Tsukuru Tazaki and His Years of Pilgrimage

The entry is available in English. Please scroll down to read it. 💕

Április nagyjából minden évben az a hónap, mikor elérek arra a pontra, hogy masszívan elegem lesz mindenből és mindenkiből. Ilyenkor veszem elő Murakami valamelyik könyvét, hogy egy kicsit el tudjam magam határolni a környezetemtől. Ugyanakkor, és ezt minden vele kapcsolatos könyvértékelésemben elmondom, a karaktereinek életmódja rám is mindig jótékony hatással van. Hétköznapi emberek, egy számunkra talán furcsa társadalomban, de mégis valahogy olyan kiegyensúlyozott életet élnek. Mintha nem lenne semmi gondjuk, és soha nem kellene sietniük sehová. Ironikus módon ebben a kötetben ez a fajta talajvesztettség a konfliktus egyik fő forrása. 

A történet szerint Tazaki Tsukuru középiskolás korában tagja volt egy öt főből álló baráti csapatnak, akik idilli módon éltek egymás társaságában. Elfogadták egymást olyannak, amilyenek. Tsukurut azonban minden előjel nélkül kiközösítették a csapatból. 16 évvel később ez a trauma még mindig nagy súllyal nehezedik a lelkére. Külső tanácsot követve felkeresi régen látott barátait, hogy megtudja, mi volt az oka hirtelen döntésüknek. A beszélgetések során pedig mélyen eltemetett dolgok kerülnek felszínre. Nem csak a barátok, hanem Tsukuru lelkében is.

Saját élethelyzetemet alapul véve szívszorító volt látni egy mélyen gyökerező trauma hosszútávú hatásait. Különösen úgy, hogy maga Tsukuru sem volt tudatában a helyzet komolyságának. Ő magában egészen addig rendezettnek tekintette a konfliktust, míg egy másik személy külső szemszögböl rá nem világított a helyzetre. Tulajdonképpen nem tett mást, mint első szóra elfogadta a többiek döntését. Nem érdekelte a megoldás, abszolút passzív volt a helyzetben. És ki tudja meddig az is maradt volna.

Én pedig jól elkalandoztam a történetben felvázolt helyzet elemzésében. Amire ki akartam térni, hogy volt egy gondolat, ami kifejezetten betalált. Egy ponton Tsukuru ráébred, hogy olyan élethelyzetben van, hogy "nem kell sehol lennie" és "nincs hová vissza mennie", vagyis nem várják sehol, nincs, aki haza várja. Ha nem is ilyen minőségben, de hasonlót érzek magam is. Szóval ezt így extrán magammal viszem a történetből.

Ez a könyv egy jó indulás lehet azoknak, akik szeretnének megismerkedni a szerző munkásságával, de nem szeretnének novelláskötettel kezdeni. Ennek a könyvnek, sok más egyébként remek könyvével ellentétben, megfogható története van. Tele nagyon szép gondolatokkal, amiken az olvasó is elgondolkodik, magával víve a történetet az utolsó oldal után is. Nem mellesleg a karakterei is önálló személyiséggel bírnak, és nem kevésbé rétegeltek. Meleg szívvel ajánlom olvasásra. 

A kötet megjelent magyar nyelven

A színtelen Tazaki Cukuru és zarándokévei címmel

Értékelés

5/5 - Receptre írnám fel ennek az embernek a műveit rendszeres fogyasztásra

April is usually that certain time of the year when I become irritated by everything and everyone. That's when I usually pick up a Murakami Haruki novel from my shelf just to get a bit further from my whole environment. Meanwhile and I never fail to mention this when it comes to one of his novels, the characters' mindsets always have a good effect on me as well. They are ordinary people and yet they seem to be so well balanced. It's like they don't have a problem in the world and they never have to rush to anywhere. Ironically this mindset is the exact reason of the conflict in this book.

According to the story when he was in high school Tsukuru Tazaki was part of a group of five people, who lived symbiotically next to each other. They accepted one another just as they were. And yet Tsukuru suddenly found himself outside this group without the slightest of expanations. After 16 years this trauma is still heavy on his soul. Accepting his girlfriend's advice he gets in touch with his long lost friends again to finally get an expalation to the incident. Needless to say throughout the conversations long buried events surface not only in the soul of the three friends but in Tsukuru's as well.

Based on my own life it was heart wrenching to witness the long term effects of such a deep trauma. Especially because even Tsukuru himself didn't know how serious this situation was. He just accepted his friends' decision. Didn't even try to find the solution. He was all passive. And who knows how long he would have stayed passive if a third person hadn't given him directions.

Okay I got sidetracked a bit. There was one thing though what stuck to me and wanted to talk aboot it. At one time Tsukuru realizes that in his certain lifestyle he doesn't really have to be anywhere and there is no one who he has to come home. No one is waiting for him. I feel something similar nowdays. Not the exact same, but something similar. So this is something I will remember this time.

In my opinion this book would be a nice first experience to anyone who wants to get to know this author but doesn't want to start the journey with a short story collection. Because this book has an actual story which holds the book together. It's full of beautiful thoughts which you can bring with you, even after the last page. Plus his characters are really well written and layered. I highly recommend this one. 

Grades

5/5 - I would write his books on a recipe and make people to use them frequently