Jodi Picoult: A nővérem húga







The entry is available in English. Please scroll down to read it. 💕

Hungarian edition of
My Sister's Keeper
by Jodi Picoult
Igazi impulzus olvasás volt, amit egy beszélgetés hozott elő. Olvastam már a könyvet, úgyhogy tudtam, miről szól, sőt a vége sem volt ismeretlen számomra. Mégis nagyon nehéz volt olvasni. Sokkal nehezebb, mint gondoltam volna. 

A történet főszereplője Anna Fitzgerald, aki azért született, hogy a leukémiában szenvedő nővére genetikailag tökéletes donorja lehessen. A lány tinédzser korában pert indít a szülei ellen, hogy orvosilag emancipáltnak tekintsék. Ebből is látszik, hogy a család működése szépen kimeríti a diszfunkcionális fogalmát. A váltott szemszög erre a szememben pedig csak ráerősített. Mert ezt a történetet összesen hét személy szemszögéből követjük nyomon. Annán és teljes családján (a szülein, és két testvérén) kívül Anna ügyvédje, és az ügyben kirendelt jogi gyám kap még teret.

Mondanom sem kell, a hét karakter hét nagyon eltérő érzelmet hozott bennem felszínre folyamatosan.
Az anya, Sara a düh érzését. Egy undorító, részrehajló, nyomorult senkiházi volt, aki a saját érdekein kívül senki másét nem tartotta szem előtt. A gyerekeiét sem, akármenniyre igyekezett is a történet ezt nekem bemesélni.
Az apa, Brian nem volt más, mint egy gyenge jellem, akit a felesége akarata befolyásolt folyton, mint egy dróton rángatott bábot. Sajnáltam szegényt. Főleg, mert ilyen nő mellett kellett élnie.
Anna bátyja, Jesse lelkileg tönkrement abban, hogy nem tudott segíteni beteg testvérén. Csakhogy ezt senki nem vette észre, annyira nem figyeltek rá a tulajdon szülei, akiknek nem volt más fontos, csak Kate, akinek az igényeire azonban szintén nem figyeltek a szülők. 
Mert Kate számára egy ponton túl teher volt az élet és bántotta, hogy mennyi mindent fel kellett adnia a családjának miatta. 
Anna volt az egyetlen, akivel rokonszenvezni tudtam a családban (meg Jesse, ha őszinte akarok lenni). Fejet kell hajtanom a bátorsága előtt, és azért, mert 13 évesen ő volt az, aki látta, hogy kinek mire van szüksége a családjában.
Campbell és Julia a közös múlttal rendelkező ügyvéd és jogi gyám igazi színfoltjai voltak a történetnek. Az ő jellemük sem mentes a hibáktól, de sokkal empatikusabbak, mint bárki ebben a történetben és én már csak ezért is szerettem őket. 

Mint látható, nem egy könnyű alapszituáció, nem könnyű karakterek és még annál is nehezebben olvasható történet. A diverzitás, az, ahogy az író belehelyezkedett ennek a hét karakternek a személyiségébe, az igazán becsülendő. Érdemes egyébként Picoult-t olvasni az örökké változó bírósági ügyek kedvelőinek, mert minden történetéhez kivételes érzékenységgel nyúl. Ezt a könyvet is nagyon ajánlom, de még egyszer mondom, nem könnyű olvasmány, egy előre nem látható csavarral a végén.

Értékelés
5/5 - Nagyon haragszom erre a könyvre, vagyis a szülőkre a történetben, de a történet maga remekül, kellő érzékenységgel van megírva.
It was a rare impulsive reading. The book surfaced in one of my conversations with one of my collegues and I felt like I need to read this one, again. I have read it once so the story was familiar and I even remembered the ending. And yet, it was very hard to read. Way harder than I thought it would be.

Our main character is Anna Fitzgerald who was born to be a genetically perfect donor for her older sister, Kate, who suffered in leukemia. In her teenage years Anna drags her parents to court because she wants control over her own body when it comes to decisions about her being a donor. What can we see here? In my opinion a full fledged dysfunctional family. And the alternated POVs just made me realize that even more. Because in this book we can look into a grand total of seven people's heads. Anna, her sister, her brother, her parents and Anna's lawyer and guardian ad litem.

Needless to say these seven characters stirred up very different kinds of emotions in me throughout the whole story. 
The mother, Sara gave me nothing but rage. She was a disgusting goshdarn nobody who could not see farther than her own nose. She only took care of herself. She didn't care about her own children either. No matter how hard the story wanted to push it down my throat. I hated her just fine. 
The father, Brian was just a weak person who went right after his idiot wife, like a yapping lapdog. I honestly felt sorry for him. He would have deserved a sane wife. 
Anna's brother, Jesse broke down under the heavy weight that he just could not help his sister to get better. And his parents didn't even notice this. Because their sole focus was Kate, who they still failed. 
Because after a certain point, life was miserable for Kate and she was sick of the fact (no pun intended) that her family needs to give up so much for her sake. 
Anna was the only one I could love in this family (and Jesse too if I'm being honest). I respected her because of her bravery and because at the young age of 13 she was the only one who could see what her family needs. 
Campbell and Julia the lawyer and the guardian ad litem who had history together were like a bright splash of colour in this story. They had their own faults, naturally, but both of them were way more empathical than anyone else here. And that's why I loved them so much.

As you can see, it's not an easy situation not an easy bunch of characters, and believe me it was a thousand times harder to read this story. But the diversity, the way the author put herself into the heads of these seven characters and created completely different personalities is something I can only respect. I recommend anyone and everyone to read Jodi Picoult though, especially if you like stories set in court. Because she touches all of her stories with exceptional sensitivity. I recommend this book as well, but let me tell you once more. This is not an easy read. And it has a pretty cruel twist at the end. 

Grades
5/5 - I'm furious at this story. I mean the parents in it. But the story itself is just great, written with as much empathy as the topic demands. 

Megjegyzések