Ez a könyv minden volt, csak az nem, amire számítottam. Mondjuk igazán spéci elvárásokkal is álltam neki. Őszintén, mielőtt belekezdtem volna, éppen a családom borított ki, de annyira, hogy el kellett tűnnöm itthonról egy időre. Természetesen a könyvem is itthon maradt siettemben, úgyhogy zárás előtt kb. egy órával estem be a könyvtárba, miután buszon szembe jött velem ennek a könyvnek a borítója. Gondoltam, remek. Ez a könyv rám vár!
Szóval belekezdtem, és az eleje még ígéretes is volt. A transzgenerációs traumák igenis egy érdekes téma. De nem így, ahogy ez a könyv tálalja. Egy idő után annyira erőltetetté vált, hogy az egyenesen hiteltelenné tette az egészet. Ebben a könyvben minden, de tényleg minden a transzgenerációs traumákból ered. Az esetek pedig ezt hivatottak alátámasztani. Annyira, hogy egy ponton túl már elgondolkodik az ember, hogy az egész egy jó nagy belemagyarázós humbug. Nálam akkor vesztette teljesen hitelét, mikor az autizmus meglétét a transzgenerációs traumákra adott énvédő mechanizmusként definiálta.
Egy ponton túl, én személy szerint már csak olvastam, de túl sok minden nem maradt meg. Villanások voltak, amikor azt hittem, végre olyasmiről lesz szó, ami engem érdekel, de valahogy mindig az út szélén lettem hagyva.
Szóval nem. Azt hiszem, ezt a könyvet valójában nem tudom ajánlani senkinek. Számomra egyetlen hozadéka volt. Megismeretett egy érdekes fogalommal, a létszorongás fogalmával, amiről szívesen olvasnék még, aminek utána néztem és találtam is érdekesnek ígérkező irodalmat. Ezt viazont igyekszem gyorsan elfelejteni. Garantálhatom magamnak, hogy nem lesz nehéz.
Értékelés
5/3 - Voltak jó pillanatai ennek a könyvnek, de összességében hihetetlenül eröltetett volt.
Megjegyzések