 |
| Forrás: Because all the Books/Pinterest ~link~ |
Megint cirka egy hete csúszik ez a bejegyzés, de egyszerűen nem találtam eddig időt arra. hogy összegezzem a gondolataimat.Most eljutottam idáig. Viszont egyáltalán nem olyan kronologikus sorrendben, vagy éppen lelkesedve, mint eddig. Bizonyos szempontból az idei Könyvhét az utóbbi évek legrosszabbika volt. Alig találtam magamnak olvasnivalót, pedig két helyszínen is meglátogattam az eseményt. Amit vettem, azt nagyjából kényszerből vettem, mert azért ilyen eseményről nem megyünk el vásárlás nélkül. Számomra az egész eseményt a könyves kiegészítők, és az olvasóbarát, kedves emberek mentették meg. Meg persze a némileg nosztalgikus felhang.
A szezont egy péntek délutánnal kezdtem. Tanév végén már gyakrabban hiányoznak gyerekek, maradnak el órák, én pedig egyre érzékenyebb vagyok és egyre jobban igénylem, hogy a végsőkig lemerült tartalékaimat legalább időlegesen fel tudjam tölteni valamivel. Így péntek délután egy óvodai foglalkozás helyett elmentem megnézni a veszprémi Könyvhetet. Nem számítottam sokra, bevallom. De azért öt-hat kis bódénál talán többre, ahol ráadásul minden kedvezmény nélkül adják a könyveket. Csalódás volt, de legalább egy kicsit lenyugodtam, és gazdagodtam egy Grecsó Krisztián regénnyel. Ha már egyszer több kortárs magyar irodalmat szeretnék olvasni.
A szombati nap persze a Vörösmarty térre volt szánva. Nos, könyvek terén itt sem volt sokkal sikeresebben zárt nap. Két Murakami kötettel lettem gazdagabb, de azt is tényleg csak azért, hogy ne menjek haza üres kézzel. Plusz megörököltem két könyvet, aminek nem vagyok még magam sem tisztában a további sorsával. Szerencsére a fő fókusz ezen a napon nem is kifekjezetten ezen volt, bár magam is meglepődtem, mennyire nem találtam fogamra való olvasmányt. Ez a nap többségében a barátokról szólt, akiket nem láttam volna amúgy idén talán egyáltalán, ha nincs ez az esemény. Kicsit felidéződtek a régi emlékek. Bizonyos helyzetekben megtaláltam másban a régi önmagam. Úgyhogy ebből a szempontból legalább fél siker koronázta az eseményt. A másik, amiért mentem, azok a könyves kiegészítők. Könyvjelzők, könyvtokok és hasonlók. Itt viszont alaposan bevásároltam. Összesen 13 könyvjelző jött velem haza, ebből 5 zsákbamacskában. A második vásárolt zsákbamacskában egy annotátor, matrica és szemüvegtörölő lapult. Plusz vettem két könyvtokot, egyet papír alapú könyvnek, egyet pedig e-booknak. Úgy örülök, hogy végre van egy megfelelő méretű e-könyv tokom! Szóval igazi kis kincsesbányával jöttem haza mégis.
Itt pedig szeretném megragadni az alkalmat, hogy megköszönjem a standokon az eladók kedvességét, lelkesedését és kitartását. El tudom képzelni, milyen jó érzés lehet a termékekről jó szót hallani. Tőlem ez szívből jön, jött akkor is. Köszi, hogy minőségi termékekkel járultok hozzá a könyvmolyok boldogságához, tudásszomjához és ahhoz, hogy a kincseink, a könyveink, az eszközeink, szépek, stílusosak és jól védettek legyenek! Köszi a mosolyt és a kedvességet! Nekem is jól estek!
Mindenkinek köszi, aki ott volt velem, és annak is, aki elolvasta ezt a bejgyzést!
Megjegyzések