Több, mint egy hete készülök megírni ezt a bejegyzést a 2025-ös, 30. Nemzetközi Könyvfesztiválról. Elképesztő, hogy mennyire nincs mostanában semmire sem időm, sem energiám. Évek óta így megy ez, de egyre durvább a helyzet, és mindenért teljes mértékben a munkámat hibáztatom.
Éppen ezért jók az ilyen alkalmak, amikor kiszakad az ember egy kicsit a hétköznapok monotonitásából. És ha nem is pihen kifejezetten, mert azt egy ilyen eseményen nem igazán lehet, legalább feltöltődik egy kicsit. Egy héten keresztül simán nyögtem ennek a napnak a fáradalmait, de soha nem adnám oda ezeket a napokat semmi pénzért.
A mostanit meg aztán főleg nem, mert bizonyos szempontból visszatértünk az alapokhoz. Mint annak idején először, most is ketten indultunk útnak az eseményre. Én ugyan készültem, de későn került szóba a dolog, így nem tudtunk tiszta tervet összerakni a napra.
Új volt a helyszín, ami szerény véleményem szerint semmilyen tekintetben nem tett jót a rendezvénynek. A Millenáris sem volt már valóban megfelelő terület, de azért nem, mert az esemény ezt már messze kinőtte. Egy szignifikánsan kisebb helyen nem tudtam mire számíthatok. Jelentem, tömeg volt, levegőtlenség és hőség. A kisebb helyen ugyanannyi kiállító azt eredményezte, hogy messze nem volt akkora a választék, mint amúgy szokott lenni. Eligazodni is nehezen lehetett a termek és a standok között, a lista és a térlép ellenére.
Ahová mindenképpen el szerettem volna jutni az természetesen az idegen nyelvű könyvek standja volt. A Könyvhéttől eltérően most láttam ígéretes olvasmányokat, spontán vettem is egy gyönyörű Oliver Twist díszkiadást, valamint visszaszaladtam ebéd után egy Akutagawa könyvért ajándékba. Örömmel láttam azt is, hogy a Multiverzum kiadó is tiszteletét teszi az eseményen. A megjelenés óta szerettem volna rátenni a kezem Nicholas Mazza Irodalomterápia című könyvére, és most végre sikerült. Nagyon örülök, mert szeretném kioktatni magam arról, mi fán terem ez a fajta terápia, és, hogy mennyire lenne nekem való, vagy mennyire és milyen módon tudnék profitálni abból, ha ellátogatnék egyszer egy csoportfoglalkozásra. Valamint természetesen a Könyvhéten tapasztalt kedvesség után most sem maradhatott ki, hogy meglátogassam a Livre standját. Már jó előre kinéztem magamnak a rókás és az olvasó lányos könyvtokokat, úgyhogy jöttek is velem izibe. Ezen kívül három könyvjelző, és egy zsákbamacska ugrott a kosaramba. Sajnos kulcstartót, és könyvborítót most nem láttam, pedig azt is vettem volna szívesen, de majd legközelebb.
A nap legjobb része, mindezek mellett persze az volt, hogy tudtunk beszélgetni. Fontos dolgokról, élményekről, bosszúságokról. Jó volt egy kicsit kiadni magamból mindent, és értő figyelemmel fordulni a másik felé. Azt hiszem, ezek a pillanatok többet érnek nagyon sok mindennél. Még sok hasonlót kívánok magunknak.
Ősszességében tehát jó élmény volt ez a Könyvfesztivál. Egy kicsit új, egy kicsit nosztalgikus és mindenekelőtt nagyon-nagyon egyedi. Kinek milyen élmények kötődnek az idei év eddigi könyves eseményeihez? Ha szeretnétek, meséljetek!
Megjegyzések