Móriczhoz hasonlóan Örkény is kötelező volt egykoron. Igaz, nem általánosban, hanem gimiben és nem az Egypercesek, hanem a Tóték. Azon kevés kötelezők egyike ez, amire jó szívvel tekintek vissza. Ma is emlékszem, mennyit nevettem a szövegen.
Szóval a szerző és a stílus nem volt ismeretlen, novellákat pedig eleve akkor veszek elő, ha negyobb lélegzetvételű szövegre nincs energiám, ami a tanévkezdés időszakát általában jellemzi. Mégis meglepett, hogy mennyi újdonsággal tudott szolgálni a szerző ebben az igencsak terjedelmes gyűjteményben.
Nem azt mondom, hogy helyből fel tudnám idézni valamennyi írás tartalmát. Maguk a történetek nem maradtak sokáig velem. De a hangulat, a mondanivaló, minden, ami a történetek mögött van, na az megmaradt. Sokszor megdöbbentem. Sokszor pedig bizony fel kellett frissítenem a történelmi ismereteimet, hogy megfelelően tudjam értelmezni az olvasottakat.
Örkény stílusa semmit nem változott a szememben. Szeretem, amit ír, és valójában azt is, amit ír. Azon szerzők egyike, akik megérdemelnék, hogy többet olvassak tőle. Erre buzdítok most hát mindenkit.
Értékelés
5/5 - A kortárs magyar irodalom képviselőinek iskolapéldája. Örülök, hogy van lehetőségem olvasni a műveit.
Megjegyzések