Könyv, ami megváltoztatott (szabadirodalmatadvent bingo #4)

📸© Vecteezy

Sokat törpöltem, ezen a kérdésen. Szilárdan hiszem, hogy minden könyv hagy valamilyen nyomot az emberben. Jót, rosszat, mélyet vagy kevésbé mélyet, de valamilyen nyomot minden történet hagy maga után. Épp ezért nem akartam félvállról vanni a kérdést, és böngészgetve az olvasott könyveim listáját, két könyvet is szeretnék mutatni, amik alapjaiban rengették meg a gondolkodásomat. Magamról, másokról és a világról általában.

Az első ilyen könyv egy kicsit a tudomány irányába evez. Ez az írás nem más mint Edith Eva Eger A döntés címú könyve. Ha valaki olvasta ezt a könyvet, akkor annak nem nagyon kell magyaráznom, hogyan és miért képes arra, hogy a lehető legjobb értelemben forgassa fel fenekestül az ember lelkivilágát. 

Aki nem ismeri ennek a rendkívüli nőnek a történetét, annak zanzásítva. Edith Eger Kassán született és 16 éves korában hurcolták el a nácik az auschwitz-i haláltáborba. Nővérével együtt túlélte a poklot, Amerikába emigrált ahol neves pszichológus lett. Könyvéből megtudjuk, hogy segítette át a pozitív gondolkodás a legnehezebb időkön, hogy tanulta meg, hogy neki és csak neki van joga és lehetősége eldönteni hogy hogyan lát, és ítél meg bizonyos dolgokat, szituációkat. Dönthet úgy valaki, hogy nekikeseredik egy megoldhatatlannak látszó helyzetnek, de dönthet úgy is, hogy a lehető legjobb fényben látja a dolgokat, és aszerint igyekszik cselekedni. Igen, még a koncentrációs táborok borzalmai között is.

Erről a könyvről még nincsen értékelő ezen a blogon (ékes bizonyítéka, hogy nagyon illene már újraolvasni), de az ifjúsági változatából, a Balerinából készítettem bejegyzést, ami ide kattintva elérhető.

A másik egy kicsit populárisabb, ifjúsági/middle grade vonal, az én egyik nagy példaképem, Alice Oseman egyik regénye a Loveless/Szerelem nélkül. Az első írás volt amit valaha olvastam az írótól, és azonnal lebilincselt. A tendenciát pedig a Radio Silence csak fokozta, Miért mégis erről gondolom azt, hogy megváltoztatott? Mert magamról és a környezetemről döbbentett rá számomra nagyon fontos dolgokra. A legfontosabb üzenet, hogy a szeretet nagyon sok formában létezik az életben, és nem kell, hogy minden formáját görcsösen próbáljuk beleszuszakolni a saját életünkbe. Mert bizony vannak emberek, nem is kevesen, akik nem tudják, nem akarják azt az utat járni, amit a társadalmi konvenciók annyira nagyon ki akarnak jelölni számukra. Ez nem jelenti azt, hogy az ő életükből a szeretet minden formája hiányzik. Ez azt jelenti, hogy vagyunk néhányan, akiknek a barátság sokkal fontosabb, mint bármi más. Ezen az útvesztőn át vezetett át engem Alicenak ez a regénye, hogy a labirintus túloldalán szépen megtaláljam saját magamat, egy spektrum bizonyos pontján. Szóval valami számomra egészen rendkívülit tudatosított bennem ez a történet. A róla írt éeréeklésem itt elérhető.

Szóval, igen. Minden könyvtől kap valamit az ember, de vannak ezek, amik jó nagy hatással vannak ránk. És de jó, hogy vannak.