Nézzük is először a könyv borítóját. Én személy szerint egyszerűen imádtam. Egyszerű és letisztult. Nem hivalkodó, de nagyon tetszetős. Ami pedig számomra nagyon fontos, hogy illeszkedik a történethez. Mind szimbolikus szinten, mint gondolatilag, átvitt értelemben. Ami jó, az jó. És ez nagyon jó.
A fülszöveg figyelemfelkeltő, mégsem árul el túl sokat. Tipikusan olyan könyv ez, külcsín tekintetében, amihez nyitott szemmel kell járnia az olvasónak, hogy megtalálja. Ha viszont megtalálta, és időt szán rá, csak jól végződhet a dolog.
Ebből talán eléggé látszik, hogy mennyire tetszett nekem valójában ez a kevesebb, mint 300 oldal. Röviden, és tömören, nagyon.
Az első pár oldal alatt csak pislog az olvasó, ugyanis minden felesleges szócséplés nélkül a dolgok közepén találja magát. Én ezt speciel imádtam. Semmi leírás arról, hogy hol vagyunk, és mikor, vagy, hogy milyen társadalmi berendezkedéssel állunk szemben egyáltalán. Tetszett, és szerettem, hogy az olvasó mindent a maga fantáziájának segítségével rak össze itt-ott a történetben elszórt pici támpontok alapján.
Az alapfelvetés, ami egyébként a karakterek belső konfliktusát adja nagyon érdekes. Ölsz, vagy te halsz meg? Örökké élsz más áldozata árán, vagy megöregszel? Megéri ezt a gyilkos játékot játszani? Miért kell egyáltalán játszani? Mind-mind eszméletlen érdekes kérdések, amikre persze nem feltétlenül kap választ az ember. Ha létezik rájuk válasz egyáltalán...
A történet karakterei TÖBBSÉGÉBEN szerethetőek, és izgul értük az ember. Akiket meg nem szeret, azokat legalább megérteni megpróbálja. Erre pedig maga a történet teret is ad tekintve, hogy nem csak egyikük szemszögéből látjuk az egészet. Több karakter, több gondolkodásmód, több életforma. Ugyanazok a kérdések különböző szempontokból megvizsgálva.
Ebből kifolyólag, miután egyértelművé vállt a szereplők közti fő konfliktus, egyértelmű volt, hogy a történet annak feloldásával érhet csak véget. Viszont azt, hogy hogyan is oldódik fel ez a konfliktus lehetetlen előre látni. A cselekedetek eredményeiből fakadó érzelmeket - már amennyiben vannak olyanok - pedig igazából nem is érdemes firtatni. Pont annyit látunk belőle, amennyit kell. Ha ennél jobban belemásznánk az érzelmek labirintusába, sose keverednénk ki onnan.
Szóval összességében tényleg nagyon szerettem ezt a könyvet. Nehéz volt letenni, mert sosem laposodott el, de néha muszáj volt, mert kénytelen voltam elmerengni egy-két gondolaton, amit az olvasottak keltettek fel bennem.
Értékelés
5/5 - Kezdem azt gondolni emberek, hogy messze nem értékeljük eléggé a hazai szerzőket.
Megjegyzések