Mikor elkezdtem olvasni a könyvet, még fogalmam sem volt, mire számítsak. Hirtelen ötlettől, meg egy készülőfélben lévő dráma hírétől vezérelve jött a gondolat, hogy el kellene olvasni. Jó ötlet volt, ezt előre leszögezem.
Ugyanis az egész könyv egy memoár jellegű írás arról a tizenpár évről, amit Adelstein oknyomozó újságírással töltött. A történet a Sofia Egyetemen frissen diplomázott, japánul akkoriben alig író szerzőnkről ott kezdődik, hogy leírja, hogyan és miként kapott állást Japán egyik legillusztrisabb napilapjánál. Igen, ezt is lépésről-lépésre végig követjük, és nem unatkozunk rajta egy pillanatra sem.
Oknyomozó újságíróként aztán része volt minden létező szörnyűségben, amit az ember el tud képzelni. Gyilkosságok, öngyilkosság, csalás, embercsempészet, drog ügyletek, prostitúció, és természetesen maga a yakuza. Őszintén annyira nyomasztó, és szörnyűségekkel teli volt ez a történet, hogy a felénél komolyan elgondolkodtam, hogy leteszem egy kicsit, és pihentetem a dolgot, mert ép ésszel nem bírom.
De nem engedett el a könyv. Megfogott magának, beszippantott, és nem eresztett. Tényleg nem. Elképesztő volt, hogy beleláttam a szerző munkájába, és életébe. Abba, hogy mennyi mindent meg kell tennie egy embernek, hogy hitelesen közre adhasson egy másokat érdeklő történetet. Mennyi emberrel kell jóban lennie, milyen kvázi besúgó hálózatot kell kiépítenie, és hogy mennyi veszély leselkedik rá, és mennyi ellenséget szerez magának egy pillanat alatt, sokszor a semmiért, mert elviszik az orra elől a nagy szenzációt. Vagy rosszabb esetben a szenzáció nem is akkora szenzáció, mint amekkorának az ember lánya, fia gondolja.
Nem tagadom, imádtam azokat a részeket, ahova csendben beleszivárgott a japán kultúra, az emberek munkamoráljával, és annak árnyoldalaival egyaránt. Izgalmas volt olvasni a maga valójában egy olyan dologról, amiről egyébként nem nagyon lehet, vagy, ha mégis, akkor nagyon romanticizálva. Ez pedig maga a szervezett bűnözés, és a yakuzák világa, és a szervezett bűnözés ellen való munka.
Kit ne érdekelne a dolog? Hogy működik ez a bonyolult rendszer, és egyáltalán. Engem, bevallom, lebilincselt, hogy a szerző saját tapasztalatai alapján ennyire közel vitt minket a tűzhöz. És persze az is, ahogy a japán kultúra, mint olyan, valóban áthatotta a történetet.
Az előtt, is elismeréssel adózom, hogy a szerző nem kendőzött el semmit. A sikereiről ugyanúgy írt, mint a kudarcairól, a hibáiról, és az emésztő bűntudatáról. Sok, számára fontos embert elvesztett a munkája során. Nem egyet a maga hibájából, de a feleősséget mindenért vállalja. Szerintem ez becsülendő dolog.
Összességében egy lelkileg nagyon-nagyon nehezen feldolgozható könyv ez, mert tényleg rengeteg szörnyűségről van benne szó. Ugyanakkor vannak halvány fénypontok a sötétségben. Barátságok, egymás segítése, összetartás... Fontos dolgok ezek, és Japánban senki nem szeret senkinek sem az adósa maradni.
Értékelés
5/5 - Egy oltári bátor, hatalmas igazságérzettel bíró ember a japán alvilágban
Ps.
Ha esetleg valakit érdekelne egy picikével több minden a szervezett bűnözéssel kapcsolatban ajánlom figyelmébe EZT a videót. Illetve, ha valaki nem ismerné, az egész csatornát. Megint csak szubjektív vélemény, de szerintem jó tartalmak vannak rajta.
Megjegyzések