Nobuhiro Watsuki: Rurouni Kenshin Vol. 17-20

 

The entry is available in English. Please scroll down to read it. 💕

Újra csak itt vagyok egy négy az egyben Kenshin bejegyzéssel. Most, hogy végre magunk mögött tudtuk azt a félelmetesen hosszú Kyoto Inderno Arc-ot, jöhet az én kedvenc (és egyúttal legjobban utált) részem az egész történetben. Yukishiro Enishi, mint újabb ellenség, és Kenshin Battosai múltja, és a meséje Enishi nővéréről, Tomoéról.

Őszintén, hogy ez a szál itt van, meglepett, de nagyon örültem neki. Mindenki azt mondta ugyanis, hogy a történetnek ez a része nem lesz benne a mangában, csak az anime OVA-i dogozták fel. Kellemesen meglpeett, hogy mégis megtaláltam ezt is a kánonban. Bármennyire utálom az értelmetlen halál ingujjból előhúzott csavarát, a live action filmekben Arimura Kasumi megvetette velem kilóra Yukishiro Tomoe karakterét.

No, de haladjunk sorban az egyes kötetekkel. A 17. kötet még eléggé hullámzott. A Kyoto Inferno Arc utolsó kötete ez, Kenshin és Shishio utolsó nagy csatája. Igazából itt nekem Yumi karaktere volt a fontos, nem is igazából a küzdelem maga. Szögezzük le, hogy Yumi egy értékes karakter, egy erős, és hűséges nó, érzelmekkel, célokkal, vágyakkal. Aztán bejön a mangaka, aki egyszerűen csillógó-villogó kiegészítővé degradálja le a karakterét. Utálom. A tényt is, meg az olyan férfiakat is, akik így gondolkodnak a nőkről. Undorító. Ami meg még rosszabb, hogy párhuzamot vont egy szinten közte és Tomoe között. Rendben, bevallom, vannak bizonyos hasonlóságok a két karakterben, de összességében nem. Meg kellene tanulni végre minden karaktert a helyén kezelni.

Jött a 18. kötet, felbukkant Enishi, és szépen elindult ez a bizonyos történetszál, amit fent említettem. Tudtam, hogy ezzel a kötettel egy kicsit félre kell tennem a sorozatot. Legalább addig, míg az utolsó filmet meg nem nézem. Tudtam, hogy a Yukishiro testvérpár története az életről le fog hozni konkrétan. 

A következő kötetben megtörténik Kenshin és Enishi első találkozása. Ami aztán arra készteti Kenshint, hogy mesélni kezdjen a Kamiya Dojo kis csapatának a Hitokiti múltjáról, és a feleségéről, Tomoéról. A 20. kötet ebből fakadóan egy rövid fejezet kivételével végig egy folytonos visszaemlékezés azokra az időkre. És nem érünk a végére, a drámai pillanat, Tomoe értelmetlen halála még hátra van. Félek, ha tovább megyek, komolyan a falhoz fogom csapni a mangát.

Egyébként, azt meg kell jegyeznem, így 8 kötettel és 2 bejegyzéssel a történet vége előtt, hogy a filmek rettenetesen jól követik a manga vonalát. Kicsit talán az Okashirával való ellentét, meg a ninjáink vannak háttérbe szorítva a filmekben, illetve egy cseppet lágyabbra van véve ott Kenshin meg Hajime kapcsolata, de egyébként történetileg, látványilag és főleg (!) színészileg minden rendben van vele.

Összességében eddig tényleg ez a történetszál a kedvencem. Az meg az én hibám, hogy bután osztottam be, és belecsúszott az előzőnek a vége, ami aztán jól ki is akasztott.

Értékelés
5/4.5 - Megtudtuk, miért fontos a szilvavirág motívum Tomoe sírján!

Arimura Kasumi
as Yukishiro Tomoe

Here we go with another 4in1 Kenshin entry. Now that we left behind that awfully long Kyoto Inferno Arc, here comes my favourite storyline in the whole series. I say favourite, but truth to be told this is the storyline I also hate the most. Yukishiro Enishi as a new enemy and Kenshin's past as a Battosai and his tale about Enishi's older sister, Tomoe.

Honestly, it surprised me, I found this storyline here in the manga series. Everyone told me so that this part was missing from the mangas and it could be found only the OVAs of the anime series. I felt joy, I found it in the canon too. No matter how much I hate the twist of meaningless death, in the live action adaptation Kasumi Arimura swept me off of my feet. 

Okay, now lets see the volumes one by one. Volume 17 left me with very mixed feelings. This is the last volume of Kyoto Inferno Arc. Kenshin's last big battle with Shishio. With all due respect, I think Yumi's character is the key here in this part of the story. Let me get one thing straight. Yumi is a precious character, a strong and faithful woman who has emotions aims and derires. Then comes the mangaka who has the nerve to say that Yumi is like a shiny accessorie. I hate it. Both the phenomena and the man who dares to even think such things about women. Disgusting. Even more so he started to compare her to Tomoe. Okay, there are certain similarities between the two characters but generally speaking, no. Time to learn how to handle with your own characters, Mr. Artist. 

After this in Volume 18 Enishi apperaed and that certain storyline I mentioned earlier started. I knew I had to put down the series for a bit after this volume. I knew I had to watch the last film before I continued. I knew how much the Yukishiro siblings would torture me. 

After that, in the next volume, Kenshin and Enishi met each other, which kind of forced Kenshin to start talking and to tell his story as a Hitokiri, and the story of his wife, Tomoe, to the inhabitants of Kamiya Dojo. Thanks to that, Volume 20 is almost full flashback, except for one single chapter. And we are not at the end. The culmination of the drama, Tomoe's meaningless death is still yet to come. I have a feeling I'll throw my reader to the wall at Volume 21. 

By the way I'm like 8 volumes and 2 entries before the end, but I have to tell that the movies actually followed the story of the manga. Maybe the Okashira's grudge and the ninjas had been left behind, and, in the movies Kenshin has a more friendly relationship with Hajime. But anyways considering the story, the cinematography and most importantly (!) the acting, everything seemed fine to me. 

All in all this storyline really is my favourite. It's my own fault the end of the last Arc mixed in here and threw me over with rage. 

Grades
5/4.5 - We got to know why was the plum flower so important on Tomoe's grave!