Tulajonképpen, ha nem találok rá Molyon egy klasszikusok olvasását szorgalmazó kihívásra, akkor valószínűleg most sem veszem a kezembe. Őszintén azt gondolom, nagy hiba lett volna hagyni, hogy ki tudja meddig még olvasatlanul heverjen a polcon a könyv. Csodálatos történet.
Rendben, nem mondom azt, hogy nem volt olyan rész, aminek a megértése ne okozott volna fejtörést. Mert igenis volt ilyen. Főleg az elején. Akkor konkrétan, elég sokáig, nem igazán tudtam helyre tenni, hogy ki kicsoda, és kihez tartozik. Bevallom, többször megfordult a fejemben, hogy vajon jó ötlet volt-e felvenni ezt a könyvet. Aztán a regény második felében annyira sok minden történik hirtelen, hogy a könyv konkrétan az ember kezéhez ragad. Itt válik biztossá, hogy IGEN, elképesztően jó ötlet volt felvenni ezt a könyvet a polcról.
A történet egyébként azzal indul, hogy egy ártatlanul elítélt rab, Alexander Manette kiszabadul a Bastille fogságából. Erről pedig tudomást szerez fiatal lánya, aki addig azt hitte, édesapja már nem él. A francia család az emlékek elől Angliába menekül. Innen kíséri végig a család életét három férfi karakter, akik mindannyian szerelmesek Dr. Manette lányába, Lucie-be. Egyikük, Mr. Lorry egy bankár, aki, bár nem kapja meg a lány kezét, végig a család mellett maradva támogatja őket. A második férfi Sidney Carton, aki magát egy romlott csibésznek, tartja, és nem hiszi el, hogy lehet még benne fény, és jó útra térhet. Végül ő hozza el bátorságával a boldogságot Lucie számára. A harmadik férfi pedig Charles Darnay, aki végül elnyeri a lány kezét, és aki valójában egy francia márki unokafivére. Nagybácsi, mondjuk úgy, nem túl népszerű Párizs nyomorgó lakossága körében.
A történet részben a francia forradalom előtt, részben alatta játszódik. A Párizsban kitört viszály kellős közepén tér vissza a márki unokafivére a francia fővárosba. Emigráns hazaárulóként szinte azonnal a Bastille foglya lesz. Innentől pedig az egyik legszebb szerelmi történet bontakozik ki a könyv lapjain, amit valaha volt szerencsém olvasni.
Tulajdonképpen két dolog vett le a lábamról, mialatt olvastam a könyvet. Az egyik Dickens páratlan írói stílusa. Olyan gyönyörű szóvirágokat alkalmaz a szövegben, hogy én csak bámultam tátott szájjal a lapokra.
A másik ilyen "dolog" Sidney Carton karaktere. Komolyan nekem van ez a fixa ideám, hogy általában azok a kedvenc karaktereim, akik saját nézeteik szerint annyit se érnek, mint a sár a többi szereplő cipőjén, közben meg a legerősebb morális érzékkel rendelkeznek. Sidney Carton pont ez a karakter. Nagyon szerettem olvasni a gondolatait.
Visszatérve Dickens szóvirágaira. Olvasás közben felötlött bennem egy gondolat, ami nem feltétlen töltött el megnyugvással. Belegondoltam, hogy a mai korban nem sok ilyen kaliberű regény készül(hetne). TISZTELET A RITKA KIVÉTELNEK! Olvasva ezt a könyvet rájöttem, hogy ehhez bizony le kell lassulni. Ezen nem lehetett egy levegővétellel végig rohanni. És őszintén, nekem ez a lelassulás rettenetesen jól esett. Remélem, lesz még olyan klasszikus olvasmányom, aminek során ilyen tisztán megélhetem ezt az élményt.
Összességében ajánlanám a könyvet olvasásra mindenkinek, aki egy nem szokványos romantikus történetre vágyik. Az író stílusa pazar, a karakterek rendívül jól ki vannak dolgozva, és a történetben húzódó feszültség és komorság ellenére valami igazán érdekes (jó értelemben érdekes) szájízt hagy maga után a történet.
Értékelés
5/5 - A kezdeti nehézségek ellenére tényleg maradandó élmény a történet
5/5 - A kezdeti nehézségek ellenére tényleg maradandó élmény a történet
Értékeléseim egyéb platformokon
📚 Moly
📚 Readerly
Megjegyzések