Volt egyszer egy Könyvhét... 2021-ben is.

A tervezett beszerzésekről szóló posztomat ITT találhatjátok.

Igen, tudom, ennek a bejegyzésnek cirka egy hete, vagy legalábbis majdnem egy hete el kellett volna készülnie. Itt is elnézést kérek a késlekedésért, de az elmúlt hét folyamán elkapott valami szédüléssel, hányingerrel, és általános rosszulléttel járó nyavalya, aminek köszönhetően az ágyból felkelni alig tudtam, nemhogy értelmes szavakat kipréselni magamból.

Jobb később, mint soha alapon viszont most itt a Könyvheti beszámoló. A fenti képen láthatjátok a beszerzéseket, és ha összevetitek a várólistámmal, kiderül, hogy tulajdonképpen majdhogynem semmit nem találtam meg azok közül, amiket kerestem. Amit valójában nem is bánok, mert így is sok remek könyvvel gazdagodtam, és a célomat elértem. Gyarapítottam a novellásköteteim számát. 😊

De kezdjük az elejéről. Háromfős kis társaságunk a Puskás Stadion metrómegállójánál állt össze, ahonnan tétovázás nélkül indultunk el a Vörösmarty tér felé. Természetesen az aluljáróban sikerült majdnem rossz felé fordulni. 😅 Végül aztán sikeresen kiértünk, és felértünk, az első stand amit megpillantottunk az Európa Kiadóé volt. Mivel terveztem onnan könyvet venni, hát odabattyogtunk első körben. Hát, a Holdsugár könyvesbolt relytélyeit nem láttam, de igazából nem is baj. Az olvasott értékelések alapján nem bánom annyira, hogy végül nem jött velem haza. Helyette viszont kinn voltak a Kapszulakönyvtár eddig megjelent kötetei, és mivel Zafón ott megjelent könyvére a Marina címűre már az első pillanatban szemet vetettem, az ugrott is a kosaramba, vagyis a táskámba. Persze nem lehetett kihagyni, hogy a szép (hm, annyira talán mégsem) rózsaszín színe miatt ne kapjam az ívet. 😆

Európával szemben ott volt a két angol nyelvű könyveket áruló stand, a Libra Books és az Oxford nyomás át oda. Pár nappal azelőtt olvastam utána Murakami Blind Willow Sleeping Woman című kötetének, hogy elkezdődött volna az esemény. 400+ oldalnyi hamisítatlan Murakami novella. Nem bírtam neki ellenállni. Főleg, hogy ezeknek a Vintage kiadásoknak gyönyorű a borítója. Nagyon kíváncsi vagyok, milyen lesz. Már nagyon várom, hogy sort keríthessek rá. 

A szomszédos standnál három könyv került a táskámba. Még kettő Murakami és Daniel Keyes klasszikusa. Nem mintha mentséget keresnék, mert igazán nincs szükségem rá, de a két Murakami a Men Without Women és a Sputnik Sweetheart tervezett vásárlás volt. Igaz magyarul. Ebből a szempontból kicsit sajnálom, hogy a Geopen standjához nem kerültem oda. Majd jövőre a Könyvfesztiválon. 😄

Tulajdonképpen nem mondhatom azt a Flowers for Algernon esetében sem, hogy nem volt tervezett vásárlás. Régóta szeretném olvasni a könyvet, csak sosem tudtam, hol, mikor és hogyan invesztáljak bele. Most viszont nem lehetett otthagyni. Míg én mit sem sejtve, és elvileg átszellemült fejjel válogattam a leáratzott könyvek között, galád barátaim leemelték a forgó állványról, és a kezembe nyomták. Minek az embernek ellenség ilyenkor, ugye... 😝 Nem, amúgy nagyon örülök neki, mert sok-sok érzelmi szállal kötődöm a könyvhöz. Amellett, hogy a szakmámba vágó téma, egy nagyon kedves barátom is az egekig méltatta a történetet. És akkor itt ragadnám meg az alkalmat, hogy propagáljam a 10 részes japán dráma feldolgozást. Azt az alkotást egyszer az életben mindenkinek látnia KELL. Pont.

Aztán persze, ahogy az várható is volt, voltak teljesen random vásárlásaim is. Vigadó tér felé menet már kezdtük érezni, hogy éhesek vagyunk, de úgy voltunk vele, hogy azt a sor standot még ebéd előtt végig járjuk. Ebből persze az lett, hogy én minden másodikhoz oda mentem. Sajnos ezúttal a Pagonynál és a Babilonnál nem találtam megfelelő munkát elősegítendő segédeszközöket. Könyvtündérnél viszont bevásároltunk, ki plüssöt, ki táskát. Onnan jött velem haza a plüss Tádé. Aztán utolsó körben meglátogattam az Olvashop standját, és a sok csodaság közül hazajött velem az az utazós könyvtámasz. Még kipróbálásra vár, de már a helyén van a polcon. 💞

Összességében egy csodálatos lay back-feel good nap volt végre. Csoda helyszínen, jófej emberekkel, a harmadik napon is vicces kedvű eladókkal. Ahogy a Facebook posztokat látom, mindenkinek igazi feltöltődés volt. Íróknak találkozni az olvasókkal, és vice versa. Örülök, hogy részese lehettem ennek, és remélem, hogy jövő tavasszal valószínűleg a Millenárison átélhetem majd ugyanezt, mert végre újra lesz Könyvfesztivál. Addig is nagy köszönet ezért a napért mindenkinek, akinek bármilyen módon és mértékben része volt benne.