Már vagy két hete meg szeretném írni ezt a bejegyzést, de eddig folyamatosan eltolódott. Valahogy nem voltam fogékony mostanában a könyves értékelők megírására sem, nemhogy a random bejegyzésekére. Viszont ma kaptam egy löketet, ami miatt úgy gondoltam, a fene egye meg, akkor is megírom.
Tulajdonképpen az ötletet a bejegyzéshez az adta, hogy mostanában többen kikérték a véleményemet egy-egy bizonyos könyvvel kapcsolatban. Teljesen jókat beszélgettünk többekel az aktuális olvasmányainkról, eszmét cseréltünk róluk, tapasztalatokat, véleményeket osztottunk meg, és ez a fajta csacsogás az egyik legkedvesebb hobbimból kifolyólag nagyon is jól esett. Főleg, mert nagyon-nagyon régen csináltam már olyat, hogy egyszerűen megkértem valakit, vagy engem megkért valaki, hogy "Figyelj már, beszéljünk már erről vagy arról a könyvről".
Első pillantásra persze mindenki azt mondja, vagy legalábbis gondolja, hogy az olvasás a maguknak való emberek hobbija, mert állandóan morognak, ha megzavarja őket közben az ember. Tény. Vannak bizonyos íratlan szabályok, amikkel egy nem olvasónak is illik tisztában lennie, és azokat betartania, ha már volt akkora (bal)szerencséje, hogy egy olvasóval hozta össze a sorsa. Ilyen íratlan szabály, hogy ne szólj hozzánk. ha könyvet, vagy olvasót látsz a kezünkben. Ha kirángatnak bennünket a képzeletünk birodalmából, ahova jó eséllyel okkal bújtunk el, persze, hogy készek vagyunk leharapni az ember fejét.
Viszont, ahogy az a fentiekből is látszik, egy olvasó is lehet társas lény, sőt, és nagyon jót tehet a feleknek a könyvekről való eszmecsere. Ne gondoljátok azt sem, hogy egy ilyen beszélgetés, csak két vagy több könyvmoly között alakulhat ki. Nem így van. Ha te történetesen nem vagy olvasó, de egy könyv valami oknál fogva megragadja a figyelmedet, nyugodtan kérdezd meg róla azt a barátodat, akiről tudod, hogy szeret olvasni. Ha olvasta a könyvet, biztosan szívesen osztja meg veled a tapasztalatait (bár az biztosan nem lesz egy rövid beszélgetés, viszont annál tartalmasabb). Ha pedig nem olvasta, akkor lehet, hogy miattad utána néz, és akkor olvashatjátok együtt akár, ami megint csak egy közös élmény.
Nyilván, persze alapjáraton nem ennyire sarkos és fekete-fehér a dolog. Alapjában viszont talán kijelenthetem, hogy az olvasás egyáltalán nem magányos műfaj. Maximum megteremthet általa az ember egy olyan közeget, ahová szívesen húzódik vissza, ha arra van szüksége, vagy egyszerűen be se akar lépni egy kommunikációs helyzetbe.
A közös olvasósdira a legjobb lehetőségek persze a könyvklubok. Annak a városnak, ahol én élek szintén van egy könyvklubja, de szívfájdalmamra egyetlen fiatal sem jár oda, így az nekem sem annyira kecsegtető. Nemzetközi színtéren viszont több közösségi médián futó könyvklub van, amiről egyre hosszabb idje töprengek, hogy csatlakoznom kellene. Kicsit ijesztő belépni egy nagy közösségbe újként, de talán egyszer erőt veszek magamnon. 😄
A bejegyzés megíráshoz való löketet is egy régi-új felfedezett könyvklub adta. Ma futottam bele egy nagyon régen nem látott Rosende Reads élőbe, és az a nyugis, vidám, biztonségos légkör, újra meghozta a kedvem az egészhez. Még szerencse, hogy serényen gyűjtögettem végig az elműlt 4 évben olvasott könyveket. Ha valakit érdekel egyébként, itt megtalálja. Nem mellesleg ott van a könyves közösségi platformok egyre bővülő választéka. Illetve akkor is csak jól járhat az ember, hogy ha nem is rendszeresen, de egy-egy őt érdeklő bejegyzésnél néhány könyves blogba is betekint...
A lényeg, amit ki szerettem volna hozni ebből a bejegyzésből, az az, hogy a közhiedelemmel ellentétben az olvasás szerintem egyáltalán nem magányos hobbi. Csak ne akkor akarjon senki elkezdeni beszélgetni az emberrel, mikor éppen ezen hobbinak hódol. 😅 Mikor nincs könyv a kezünkben, ne féljetek nyitni, néha tényleg csak annyit kell kérdezni, hogy "Nincs kedved mesélni a könyvről?" Egészen új világok nyílhatnak meg az ember szeme előtt ennek a kérdésnek a nyomában. 😊
Megjegyzések