Victor Hugo: A párizsi Notre-Dame

 



The entry is available in English. Please scroll down to read it. 💕

Hungarian Edition of
The Hunchback of Notre-Dame
by Victor Hugo
Azt már sokszor megállapítottam az elmúlt időszakban, hogy klasszikusokat olvasni igenis jó dolog. Amennyire irtóztam a klasszikus irodalmi művektől általános -, de még középiskolás koromban is, most annyira szeretem őket olvasni. Valahogy elértem egy olyan pontot, amikor jól esik egy kicsit lelassulni, meg-megállni egy rohanó világban. Ehhez kiváló alapot biztosít egy-egy klasszikus elolvasása. A terjedelmes színleírások, és karakter jellemzések számomra mindig rendkívüli relaxációs erővel bírtak. Most sem volt ez másképpen. Akkor meg persze még jobban figyel az ember, mikor tudja, hogy ki fogják kérdezni az olvasottakról a véleményét. Az ilyen beszélgetések érdekes és értékes dolgok. Sosem tudhatja az ember, hogy mi sül ki belőle. És, ha engem kérdeztek, ez az irodalom egyik legnagyobb szépsége. Úgy ütköztetni véleményeket, hogy az ember teljesen természetesnek tartja, hogy a másiknak lehet akár az övétől teljesen eltérő véleménye is. Ilyen élményt adott nekem ez a könyv most.

Az olvasmányélmény egyébként nem volt teljesen új. Évekkel ezelőtt olvastam már egyszer ezt a könyvet, és sok lényeges pont és mozzanat meg is maradt belőle. Volt, amire viszont egyáltalán nem emlékeztem. Hogy véletlen-e vagy sem, azt nem tudom, de az tény, hogy ezek a részek a történet legsötétebb részei, és volt olyan jelenet, amitől annyira megijedtem olvasás közben, hogy aznap estére le kellett tennem a könyvet.

Nos, igen, ebből is látszik, hogy az eredeti notre-dame-i toronyőr közel nem olyan, mint a sokak által kedvelt Disney mese. Tele van véletlen szülte félreértéssel, árulással, őrülettel és halállal. Nem nagyon van mit ezen szépíteni, nem véletlen gótikus történet. Nem véletlen nehéz és ijesztő egy ponton túl olvasni a történetet. Hogy kinek hol van az a bizonyos pont, az olvasótól függően változik, ahogy az is, hogy az ember hogy viszonyul egy-egy karakterhez, és mennyire hajlandó megérteni annak cselekedeteit.

Bevallom, nekem nem volt olyan karakter, akit úgy igazán megkedveltem volna, olyan viszont akadt, aki cselekedeteinek a miértje nagyon is érdekelt.
Maga a történet egyébként véleményem szerint mesterien van megoldva abból a szempontból, hogy végig hagyja remélni az olvasót, még úgy is, hogy egyébként az tudja, hogy mi lesz a vége a történetnek. Így voltam most én is. És valószínűleg többek között ezért is fog mélyebb nyomot hagyni bennem most, második olvasásra a könyv.

Tulajdonképpen nem tudom meghatározni, kinek is ajánlanám ezt a könyvet. Sok mindenkinek tetszhet, de talán a komorsága még több embert el is riaszthat. Azt mondom, ha valaki szeretne segítséget kapni ahhoz, hogy lelassuljon egy kicsit, megálljon egy percre, akkor megpróbálkozhat ezzel. Nekem mindenesetre ez most egy maradandó élményű történet volt.

Értékelés
5/5 - A következőre mindenképpen valami könnyedebb művet kell a kezembe vennem.

Értékeléseim egyéb platformokon
📚 Moly
📚 Goodreads
📚 Readerly

I have already stated a couple of times that reading classics are actually a good thing. I have to admit, I hated them with passion when my teachers made me read them in primary and middle school. As much as I hated them then, I love to read classics now. I somehow reached a point where I have the need to slow down or God forbid, stop for a while even. With this, classic books are a huge help. Both the long-long pages about the scenery and the detailed character setups have some kind of relaxing effects on me. It happened this time too. Even more so because I knew it is important what I would say about the journey. These talks can be both interesting and precious things. And, if you ask me, this is one of the biggest magic of literature. You can clash your opinions while still respecting what the other party needs to say. It's totally normal. And it should be normal in everyday conversations. That was what I experienced during the reading process.

The experience itself was familiar since I read this book one time in the past. There were many moments and movements I remembered of, and I had forgot many of them too. Coincidence or not, the scenes I forgot are the deepest darkest parts of the entire book. Those made me so afraid and scared I didn't dare to read the book after nightfall and I had to put it down for that night. 😅

Well yes. As you can see, this story is not exactly as cute as the Disney movie. This book is full of coincidances, misunderstandings, betrayals, craziness and death. I have nothing to add to this. This is a gothic story with reasons. It's not a coincidence it becomes hard to read after a certain point of the story. It depends on the reader where is this certain point. It will be found sooner or later. It also depends on the reader how they see the characters in story. How much they want to know the characters or how much they want to understand them. 

As for me I can't say I liked any of the characters but definitely were one or two I was interested in like crazy. 
By the way, the story itself is a masterpiece. In a certain way. It lets the reader hope all along, even though we know what would happen at the end. It didn't fail me this time either. And probably because of this (well, among other reasons) I will be able to remember more clearly of this book after this second read. 

All in all I don't really know to whom I should recommend this book. It can be interesting to many people but it can be scary for maybe even more. I'd say, if you want to slow down a bit or stop for a while, this book worth a try. For me, it was a very interesting experience. 

Grades
5/5 - Next time I definitely need something ligter stuff. Waaaay lighter stuff

If you feel like it, check my other reviews in English on
📚 Goodreads
📚 Readerly

Megjegyzések