Beszéljünk (újra) az irodalom szabadságnak fontosságáról - Így lettem #szabadirodalmat nagykövet





Pinteresten találtam a képet, amire rászerkesztettem a hashtaget - click az eredetiért

A Könyvhét után nem sokkal hallottam először a #szabadirodalmat kampányról. Akkor elképesztő örömmel töltött el, hogy létrejött valami, ami a könyvpiacot érintő súlyos korlátozó és diszkriminatív jellegű intézkedések ellen emeli fel a hangját. 

Később, szintén nagy örömömre kiszélesedett a kezdeményezés, és az olvasóközönség, a könyves tartalomgyártók is szerepet kaphatnak az összefogásban. Alapos megfontolás után úgy döntöttem, én is szeretnék részese lenni ennek. Szeretnék valamit tenni a magyar irodalom szabadságáért, tűnjön bármennyire cseppnek a tengerben mindaz, amit én, mint egyén tehetek. 

Szeptember hónap folyamán hetente lesznek irodalmi témák, melyekről igyekszem rendszeresen írni, amennyire időm engedi. A kampány indításaként a téma az irodalom szabadságának fontossága, és a kultúra, mint olyan jelentősége az egyén szintjén. A témáról tulajdonképpen már a Könyvhét környékén írtam, és a véleményemet azóta is tartom (az a bejegyzés itt olvasható).

Amit azonban a fenti bejegyzéshez még hozzátennék, hogy a kultúra megőrzése az olvasás szeretetének elmélyítése a jövő nemzedéke miatt is fontos. Példának okáért az oktatásban bevezetett megannyi korlátozás is szabályozza az információhoz való szabad hozzáférést. Megdöbbenve vettem tudomásul, hogy a gyerekek többsége a nyár folyamán semmit nem olvasott. Ismert tény, hogy a fiatalok többségének olvasási szokásai ijesztően romló tendenciát mutatnak. Ez az amúgy is rettenetes mutató pedig a jövőben romlani fog, ha lesznek olyan művek, amiket kivonnak a látókörükből. Arról nem is szólva, hogy ezek többségében olyan művek, melyek eredetileg eleve nekik szólnak!

És akkor olyan "apróságokról", mint az árkötöttségi törvény, és annak romboló hatásai még nem is szóltunk. Pedig talán annak is lenne létjogosultsága a kultúra védelmében, tekintve az amúgy is eget rengetően magas árakat. Maradjon ez a téma ezúttal említés szintjén.

Összességében tehát azt gondolom, a kultúra, az irodalom szabadságának védelme az egyén és a társadalom tekintetében is rendkívül fontos. És még egyszer mondom, örülök, hogy ebben, akármilyen kis részben is, de szerepet vállalhattam. Ennek ismeretében talán feleslegesen, de mégis leírom, hogy a fenti gondolatok mindegyike a sajátom, és azt önként, saját akaratomból adom közre.

Bővebb információért kérlek, keressétek az összefogás honlapját

Köszönöm, ha mindezt végig olvastátok!

Megjegyzések