Sokan mondják, hogy egy krimit, thrillert, drámát (mindenki aposztrofálja ennek a könyvnek a műfaját a maga belátása szerint) csak egyszer, elsőre jó olvasni, mert a történet már veszít éléből, ha a csavarokra emlékszik az ember. Nálam ezt a felvetést ez a könyv akármikor képes megcáfolni. Sokadjára olvastam újra, és bár a cselekmény már első olvasáskor annyira megragadott, hogy azóta is emlékszem szinte minden mozzanatára, ez a könyv még most is elvarázsolt.
Ha engem kérdeztek ez a történet minden csak nem romantikus. Inkább gótikusnak mondanám. A történet főszereplője egy gazdag özvegy ember, Maxim de Winter, aki fiatal, tapasztalatlan feleségével kötött hirtelen házassága után tér haza Manderley nevű otthonába. A pár azonban nem talál békét. Az egész házat belengi ugyanis az alig egy évvel korábban elhunyt feleség Rebecca szelleme.
Az első asszony halálának körülményeit súlyos titkok övezik. Ezek a titkok pedig megmételyezik az új házaspár életét, és az otthonukat is. A vastag falak nem nyújtanak biztonságot. A fiatal, esetlen, erős önbizalomhiánnyal küzdő névtelen narrátor pedig kénytelen egyedül felvenni a harcot az első feleség szellemével, aki nagyrészt az őt életében rajongva szerető házvezetőnő miatt még mindig elevenen él Manderley falai között.
A cselekmény tetőpontján aztán egy véletlen balesetnek köszönhetően kitudódik az igazság. Leomlanak a titok emelte falak férj és új feleség között. Itt kezdődik meg az új Mrs. de Winter felnövésének története és becsületére legyen mondva a karakternek, felnő a teher alatt.
A regény maga egyébként elképesztően érzékletesen van megírva. Az olvasó érezheti úgy - én legalábbis sokadszori olvasás után is így éreztem - hogy minden lépést megtesz a narrátorunkkal együtt. A Manderley-ben töltött hónapoktól kezdve (sőt még az előtt is) egészen az utolsó oldalon szereplő végkifejletig, ami folytatódhatott volna még tovább-tovább.
A karakterek is remekül vannak ábrázolva. Valahogy úgy sikerült megrajzolni, átadni őket, hogy a lapokon keresztül beszivárog az emberbe az adott karakter személyisége. Én legalábbis bármennyire tartottam kissé vontatottnak így sokadjára az új Mrs. de Winter karakterét, mlg mindig nagyon tudtam vele azonosulni. És, ami a legfurcsább, még Mrs. Danvers, a házvezetőnő cselekedeteit is megérttettem. Nem tudtam gyűlölni a karaktert. Sem őt, sem Rebeccát. Ellenszenvesek voltak persze, de utálni nem tudtam őket.
Egyébként, belegondolva, tipikusan olyan könyv ez, amit minél többször olvas az ember, és/vagy minél több egyéni véleményt lát, annál jobban formálódik a véleménye. Az enyém is formálódott most egy keveset, de attól még továbbra is a kedvencek sorát gyarapítja a történet.
A könyvet egyébként, komor jellegénél fogva azoknak ajánlom, akik szeretik az ilyesfajta kissé misztikus, enyhén hátborzongató, már-már lélektani regényeket. Ők, hozzám hasonlóan, nagyon élvezni fogják, és nem kizárt, hogy többször is leemelik majd a polcról.
Értékelés
5/5 - Fogom én ezt a könyvet olvasni még sokszor
Értékeléseim egyéb platformokon
📚 Moly
📚 Readerly
Megjegyzések