Haruki Murakami: Men Without Women

 

The entry is available in English. Please scroll down to read it. 💕

Egy novelláskötetről, szerintem, mindig nehéz jó értékelést írni. Mindig, mikor ilyen helyzetbe kerülök, elgondolkodom, hogy is kellene csinálnom. Külön-külön véleményt írni minden, a kötetben szereplő novelláról? Esetleg leírni az összbenyomást? Szemezgetni? Kiemelni a két leget, és részletezni, hogy az egyik miért volt a legjobb, a másik pedig miért volt éppen az, ami a legkevésbé tetszett? Sosem tudom. 

Murakami viszont ebben is segített most nekem. Nem fogok itt az elején egy követendő szerkezeti vázlatot felállítani a bejegyzésnek, mert úgysem tudnám rendesen végig csinálni, de azt mindenképpen érdemes megnézni, milyen csodákat pakolt egy központi téma köré Murakami, az ő zseniális írói voltában.

A kötetben szereplő történetek pontosan arról szólnak, amire a kötet címe utal. Férfiakról nő nélkül. Kétségbeesett, sokszor kilátástalan jövőképpel rendelkező, vagy jövőképpel egyáltalán nem rendelkező férfiakról. Olyanokról, akiknek egy nő okoztott traumát vagy fájdalmat. 

Olvasva a novellákat két dolog jutott eszembe. Egyrészt meglepve tapasztaltam, és bevallom, kicsit örültem is neki, hogy most a mágikus realizmus egy kissé háttérbe szorult és helyette, vagy még inkább mellette nyers, erős, létező emberi érzelmekkel találhattuk szembe magunkat, amik ugyan nem túl pozitív érzelmek körül koncentrálódnak, de létező dolgok, amikről nem sok szó esik az irodalomban, pedig kellene beszélni róla. 

A másik dolog viszont az volt, hogy ezeket az érzelmeket olyan jó lenne a másik fél részéről megjelenítve is látni. Mármint, rendben. Itt láttunk egy csapat férfit, akik a kétségbeesés, az okozott trauma és a magány elől alkalmi kapcsolatokba menekülnek az esetek többségében férjes asszonyokkal. Ugyanezeket az érzelmeket, cselekedeteket viszont én személy szerint szívesen elolvasnám női szemszögből. Nem azt mondom, hogy itt kellett volna, sem azt, hogy azokat a novellákat pont Murakaminak kellene megírnia, de kifejezetten érdekes lenne látni ugyanezeket a helyzeteket női szemszögből.

A novellákat egyesével, ha akarnám sem tudnám értékelni. Az a helyzet, hogy ahogy befejeztem egy novellát, és léptem át a másikra, az előzőek egyből kitörölődtek a fejemból. És nem azért, mert annyira laposak, Hanem azért, mert a kötetben szereplő minden egyes novella megköveteli magának a teljes figyelmet. 

Még egy apróság. Az, hogy a kötetben megjelent novellákon két fordító is dolgozott szerintem zseniális dolog volt. De azt be kell vallanom, hogy elképesztően elfogult vagyok Philip Gabriel fordításaival. Csoda, amit az az ember Murakami műveivel alkot. 

Összességében számomra nem ez volt a lekgiemelkedőbb kötete. Legyünk őszinték, egy ideig most a Sputnik Sweetheart-ot nem hiszem, hogy bármi le tudja körözni. De nem bánom sem azt, hogy megvettem, sem azt, hogy éppen most nyitottam ki és olvastam el. Nem könnyű, mert tényleg minden novella megköveteli a figyelmet és a gondolatokat, de attól még nagyon megéri.

Értékelés
5/4 - Nagyon kíváncsi vagyok a Drive My Car-ból készült filmre. Mi lehet benne, amiért 4 Oscar-ra jelölték?

It's always hard for me to write a proper review about a short story collection. When the task is at hand, I always think about how should I do it. Should I write my opinion about every single story in the book? Should I concentrate on the way the stories are put together? Should I pick one or two? Should I pick the best and the worst and tell my piece of mind about why I chose them? I never know.

Murakami helped me in these questions this time too. I will not write the script of my own entry here, because I wouldn't be able to follow it anyway, but we must take a look at the logical aspect of this book and these short stories. Murakami did a wonderful job yet again.

These stories are exactly about what the cover and the title say. Men without women. Men with desperate visions about the future, or the feeling they don't even have future at all. Men who suffer traumas caused by women.

Two things came to my mind while reading the short stories. On one hand, I was pleasantly surprised, and no less happy to see that magical realism was put on the side lines a bit. Instead of it, or more like WITH it, we can see strong and raw human emotions in this collection. Let's face the facts, okay? These emotions are not exactly gentle ones. These emotions can torture human beings. But we need to talk about them. More so because these are the feelings hardly anyone put into words. 

On the other hand, I really REALLY would like to see these situations, these feelings from women's POV. I mean okay. We see a bunch of desperate men here, who try to run away from trauma, right into affairs and one night stands with women who have husbands or boyfriends. That's fine. But I'm dying to see the other side of the coin. I want to know the women's thoughts and feelings too. Of course it didn't have a place here. And I'm not saying Murakami should write those short stories, but I'm dying to read them nontheless. 

Wrinting a review about each and every short story is an impossible mission. Honestly as I finished one, and started an other, the older stories flew out of my head right away. Not because I didn't like them but because every short story demands the reader's full attention. 

Oh, and one more thing. I think it was a genius move to let two translators working on these short stories. But I have to admit, I'm a very big and very shameless Philip Gabriel bias. I LOVE the way he translates Murakami's words. 

All in all, this collection was not one of my favourites. Let's be honest here. It will be kinda hard to push Sputnik Sweatheart off from the top of the podium. But I think I read this book at the perfect time. It was a nice reading experience. 

Grades
5/4 - I need to watch the movie version of Drive My Car, I need to see why are those 4 Oscar's nominations for.