The entry is available in English. Please scroll down to read it. 💕
Nos, aki ismer, az tudja, hogy nem vagyok kifejezetten jó kapcsolatban Jane Austen regényeivel. Az Értelem és érzelemben halálra idegesített az egyik főszereplőnk. Máig nem értem, hogy a Büszkeség és balítéletben mit eszik mindenki Darcy-n (azon túl, hogy a BBC adaptációban Colin Firth szexi). Az Emmában pedig egyenesen utáltam minden szereplőt, egyet kivéve, akit az írónő sajnos elekserítően elhanyagol.Viszont az is igaz rám, főleg mostanában, hogy előszeretettel feszegetem a határaimat, és, ha nem is túl gyakran, de igyekszem kitekinteni a komfortzónámból. Erre vállalkoztam most is azzal, hogy a Mansfield Parkot elolvastam. Plusz még mindig folyik a klasszkusokat olvasok kihívás, és tetszik nem tetszik, számomra egy ilyen kihívás magával hozza Brontë és Austen műveit is.
Szóval néhány vélemény meghallgatása után belekezdtem a Mansfield Park-ba, sőt mi több a végére is értem időben, pedig eléggé rezgett a léc, hogy február végéig befejejezem-e. Ami viszont a legmeglepőbb, hogy én egészen SZERETTEM olvasni ezt a történetet.
Nem mondom, hogy nem voltak benne azok az Austen stílusára jellemző dolgok, amiktől egyenesen falra mászom. Mert a stílusa pontosan ugyanolyan agybajos, mint az összes többi regényé, ami az ő tollából került ki. Ugyanúgy nem történik benne nagyon semmi a történetet előmozdító esemény az első 300 oldalon. Csak a karakterek szenvednek a saját ostobaságuktól. Vagy nem látják, amit látniuk kellene, vagy nem mondják meg a másik félnek, hogy mi az, amit ők maguk látnak, és helyesen ítélnek meg. Mindezek után, az utolsó 50 oldalon jön a történet tetőpontja és a konfliktus megoldása. Utóbbi természetesen off-page történik, és csupán utólag egy elbeszlélésből értesülünk róla.
Hát, igen. Magával a stílussal nem sikerült teljesen megbarátkoznom, ez látható. Mégis... Sokkal-sokkal nagyobb kedvvel olvastam ezt a könyvet egy bizonyos pont után, mint az eddigieket. Pont annyira keveredett benne a dráma meg a limonádé romantika, amennyire szükséges volt és, bár nem voltak benne nagy csavarok, a történet azért csordogált szépen lassan a maga medrében.
Ami a karaktereket illeti... Azt kell mondanom, hogy ez volt az első alkalom, hogy olyan Austen regényt vettem a kezembe, ahol egy bizonyos pontig kedveltem a karakterek többségét. Sőt, azt kell mondjam, Fanny-ban eléggé gyakran fedeztem fel olyan jellemvonásokat, amik bennem is megvannak. Nem túlzás azt állítani, hogy ez tette számomra igazán élvezhetővé az egész történetet. Tudtam azonosulni a karakterekkel.
Összességében magam is eléggé meglepődtem azon, hogy milyen pozitív érzelmeket váltott ki belőlem a könyv. Ha valaki szereti a viktoriánus korban játszódó romantikus történeteket, annak egészen meleg szívvel tudom ajánlani.
Értékelés
5/4 - Innen is köszönöm annak a két embernek, aki figyelmembe ajánlotta a könyvet. 😊💖✨
Értékeléseim egyéb platformokon
📚 Moly
📚 Goodreads
📚 Readerly
Well, if you know the reader side of me well enough, you know I don't get on well with Jane Austen's novels. In Sense and Sensibility one of the main characters annoyed me to death. To this day I don't understand why everyone loves Darcy in Pride and Prejudice (except for the fact that Colin Firth is sexy in the movie adaptation). And in Emma I literally hated all of the characters. Except for one. Who were put into the side line by the author. Sadly. On the other hand especially nowdays, I like to look out from the box I put myself in and step out of my comfort zone, while reading a book. Reading Mansfield Park is one of these step outs. Plus I'm still up to the challenge to read one classic book per month until June. And these kinds of challenges don't exist without Brontë and Austen. At least for me.
So after I asked for some opinions I started to read Mansfield Park. More so, I finished in time, though it was a close call. I had to finish it before the last day of February. The most surprising thing was that I actually LIKED to read this story.
Okay. Austen has/had a writing style which drives me crazy to this day at some point. We can see these in this novel too. The characters don't improve too much throughout the story in the first 300 pages. Everyone just suffers because of their own stupidity. Either they don't see what they should see, or they don't open their mouths to tell the truth to the others when they see the situations all too clear. Then, in the last 50 pages there is the culmination of the story and the solution too, which of course happens off page. We just hear this part of the story from a conversation between the two main characters.
Well, yes. I'm still not fond of the writing style. But... I really enjoyed this story after a certain point. The romantic storyline and the drama mixed in it just a perfect way. And even though it was not full of twists and turns the story did set a slow pace and moved on its own way just fine.
About the characters... I have to say it was my first time, regarding an Austen novel, where I liked most of the characters to a certain point. More so, in Fanny I discovered myself more than once. And this aspect saved the book for me. I had connections with the characters.
All in all even I was surprised how much I liked to read this book. If any of you likes romantic stories set in the Victorian Era, then I recommened this book.
Grades
5/4 - I thank you for those who recommended this book for me on Twitter!😊💖✨
If you are interested, please, check out my other reviews on the following platforms
Megjegyzések