Charlotte Brontë: Villette

The entry is available in English. Please scroll down to read it.💕

Hungarian edition of
Villette
by Charlotte Brontë

Charlotte Brontë számomra alapkövetelmény a klasszikusok sorában. Tény. hogy a Brontë nővérek mindegyikének olvastam, és ittam minden szavát, de Charlotte valamiért mégis kifejezetten közel áll a szívemhez. 

A Villette sem első olvasás volt most tőle, de először nagyon régen olvastam, azóta sok minden megváltozott, így a mostani olvasás az újdonság erejével hatott. 

A korábbiakból csupán arra emlékszem, hogy akkoriban nagyon tudtam azonosulni a főhőssel. Most már azért kritikusabban szemléltem a karaktert, és az egész történetet is. 

Nem mondom, hogy rossz történet, de érezhetően nem ez Charlotte fő műve. Azt a Jane Eyre-tól elvitatni szerintem nem nagyon lehet. A Villette-ben valahogy nem sikerült olyan fordulatokat belevinni a történetbe, amiket fejezetekkel előbb ki ne talált volna az olvasó. Egyes karakterek rejtélyes felbukkanása éppen azért nem volt rejtély, mert az utolsó pillanatban annyira erőlködik a szöveg, hogy elrontja az egészet. Szóval az egész egy lassú folyású történet, amiben nem történik semmi túl hirtelen vagy váratlan. A csalódásokon, amik fordulatot jelenthetnének, a halvérű főhősnő elképesztő egyszerűséggel teszi magát túl.

És itt a másik dolog, ami erről a regényről elmondható. Karakterfejlődés ebben a történetben körülbelül semmi nincs. Felnőnek a karakterek, végig utalgatnak nehéz sorsukra, de hogy a sors számukra miért volt nehéz, arról nem tudunk meg, csak homályos részleteket. Épp ezért nincs alapja a különösebb karakterfejlődésnek.

    Mint mondtam, a főhős valami egészen elképesztő nyugodt nemtörődömséggel vesz minden csapást. Mintha megérdemelné, mintha valami kihívásnak tekintené. Valahogy olyan érzelemmentes az egész. Ugyanakkor kedves narrátorunk nagyon szeret első pillantásra megítélni embereket. Óhatatlan, hogy ebbe néha belebukik, és valójában erre épül a könyv romantikus szála, de a vége felé ez az ítélkezősdi kezdett eléggé zavarni.

Mindezek ellenére ezt a szöveget élvezet olvasni. Talán furcsán hangzik, de tényleg így van. Én legalábbis nagyon szerettem elmerülni a sorok között. Jól esett újraolvasni annyi sok év után. 

    Annak ajánlom olvasásra, aki szereti, vagy van ideje a lassabb folyású történetekre. Nem mondom, hogy elmélkedni lehet vagy kell rajta, de eltereli az ember figyelmét és valójában észrevétlenül lehet vele haladni.

Értékelés

5/4 - Nem tudok rá 5 pontot adni a fentiek miatt, de az tény, hogy nekem személy szerint szükségem volt most erre az élményre. 

Értékeléseim egyéb platformokon

📚 Moly

📚 Readerly

For me Charlotte Brontë is a must if we talk about classic literature. It's a fact that I have read and enjoyed every word of all three of the Brontë sisters but Charlotte and her works have a very special place in my heart.

I read Villette for the second time now. I read it in 2015 for the first time. It was relatively an old read so it kinda felt like I read this book for the first time now. I mean I couldn't remember many things regrding the story and the characters.

My most vivid memory was that I could see myself in the main character pretty well when I first read this book. This time I was a bit more critical with both the story and the characters.

I won't say this story is bad but it certainly is not Charlotte's main work. Everyone says that is Jane Eyre and with reason. In Villette no one can find big and exciting twists and turns. The reader can figure out everything chapters before it actually happens. It should have been many mysterious apparences for various characters which were not mysterious enough because the text itself wanted them to be so foggy that it told everything in the last moments. This really is a slow story with nothing big or surprising. Of course our main character has her own disappointments which could have been bases of good conflicts but our main character is so cool calm and collected, she solves everything without a fuss. 

And so here is the other thing I need to mention regarding this book. There is no character development in this story whatsoever. The characters grow up, they give hints here and there about their not so good life, but we don't know in what way was life hard on them. So the character development in this novel is kind of baseless and so the story lacks it. 

    As I said our main chaacter receives every blow with such calm behaviour as if she would deserve them. As if those were some kind of a challenge, she has to take. It's kinda... emotionless. In the meantime our dear narrator likes to judge everything and everyone at first sight. Needless to say she is not always right and these mistakes are the base of the romantic side of the story. But... This rushness made me a bit itchy as I approached the end of the story. I have to admit that. 

Despite everything I liked to read this text. Maybe it sounds weird after everything I've written up there but it's the truth. I loved to jump headfirst in between the lines and just sank into the sory. It felt good to reread it after so many years. 

    I recommened this for a read if you like nice and slow stories and you have time for them. You don't have to or need to think too much about this story, but it will refocus your attention and truth to be told it is easy to just go with the flow of this book. 

Grades

5/4 - I can't give it maximum points because of all the things I've said, but in fact I personally needed to read this book now.

Find my other reviews on the following platforms

📚 Readerly