Alice Oseman: Loveless

The entry is available in English. Please scroll down to read it. 💕

Legyünk őszinték. A Heartstopper sikere miatt, ami egyébként méltán megérdemelt, jelenleg Alice Oseman nevétől hangos az internet. Szintén okkal, és joggal. Mondanom sem kell, nagyon kíváncsi lettem, de tőlem megszokott módon nem a hype-olt művet vettem a kezembe, hanem egy ifjúsági regényt. Amivel szemben éppen nem voltak alacsony elvárásaim, ezt el kell mondanom. Azonban minden várakozásomat... nos, ha felül nem is múlta, de mindenképpen azt adta, amit vártam.

Hogy miért választottam éppen ezt Oseman négy regény formában megírt története közül? A válasz egyszerű. A témája miatt. Aki ismer tudja, hogy ally-nak tartom magam és mivel az aromantikus és/vagy aszexuális személyek félelmetesen kevés reprezentációt kapnak, úgy döntöttem, elolvasom ezt a könyvet. Ha másért nem is, hát azért, hogy magam is többet megtudjak erről az identitásról/orientációról. Gondoltam, Alice Osemannál, aki maga is out and proud queer személy jobb és hitelesebb mesélőt nem találhatok. Igazam lett. Reprezentáció tekintetében csillagos ötös ez a történet.

A történet kezdetén egy szalagvató utáni afterparty-ba cseppenünk, ahol megismerjük a főszereplőnket Gerorgia-t, akiről hamarosan megtudjuk, hogy végzős kora ellenére nemhogy nem volt még senkivel sem testi kapcsolata, de egy csók sem csattant el senkivel sem. Ez alapvetően nem lenne probléma, de Gerogia nagyon szégyenkezik miatta. 

A szalagavatós sikertelen első próbálkozás után a lány egyetemre megy két legjobb barátjával Pippel, és Jasonnel.

A történet térben és időben nagyjából az első egyetemi évet, és a kollégiumban eltöltött időt öleli fel. Itt ismerkedünk még még két kulcsfigurával, Rooney-val és Sunil-lal. 

Az egész történet Georgia identitáskeresésére fókuszál, majd arra, hogyan dolgozza fel azt, amire rádöbbent, és, hogy fogadja el saját magát olyannak, amilyen. 

Nagyon szerettem, hogy a történet rendkívül életszerű. Kicsit én is vissza kerültem az egyetemi éveimbe általa. Szerettem, hogy a nyilvánvaló bizonytalanságok mellett sem minden egyszerű a könyvben. Érzelmek hada, veszekedés, kibékülés, a másik ismerete, elfogadás, bizalom, játék és még sorolhatnám.

Szerettem azt, hogy Georgia a hibái és tévedései ellenére sosem volt egyedül. Mindig kapott támogatást, bár igaz, nem mindig olyat, amire szüksége volt és ez akarva-akaratlan bizony konfliktusokhoz vezetett, ahogy fentebb említettem. Ugyanakkor az is megmelengette a lelkem, hogy Georgia sem hagyta cserben a barátait akkor, mikor igazán szükségük volt rá. 

Az érem másik oldalának megmutatsáért is nagyon nagy taps jár az írónőnek. Annak ellenére, hogy a főszereplőnk rengeteg segítséget kapott abban, hogy megtalálja saját magát, a történet arra is rávilágít, hogy bizony az aromantikus/aszexuális emberek elfogadottsága nem 100%-os, még LMBTQ közösségen belül sem. Tegyük tisztába a dolgot. Az aro/ace bizony LMBTQ kategória. Egy szó mint száz, a reprezentáció ezen oldaláért is hálás voltam.

Karakterek tekintetében nekem Sunil volt a kedvencem. Az a melegség (viccen kívül), amivel ő elmagyarázta Georgia-nak a dolgokat, az a csendes terelgetés, bátorítás szerintem nagyon sokat jelentett a lánynak. Persze ez minden barátja támogatására igaz, de úgy gondolom, hogy ha valaki hozzá hasonló helyzetben van, akkor nagyon kell az embernek egy olyan karakter maga mellé, mint Sunil. Örültem, hogy ott volt a főhősnőnknek. Nagyon megszerettem a karaktert.

Bátran ajánlom mindenkinek olvasni ezt a könyvet, akit egy kicsit is érdekel a téma. Merem állítani, hogy ha abban a helyzetben van éppen az olvasó, még a saját maga megtalálásában is képes lesz segítséget nyújtani a történet. Életszagú, ugyanakkor könnyen olvasható, fontos témákat boncolgató könyvecske ez, ami mindenképpen érdemes az olvasóközönség figyelmére.

A kötet sajnálatos módon nem jelent meg magyar nyelven. 

Értékelés

5/5* - Azt hiszem azonnali új kedvenc írót avattam ezzel a könyvvel. Nagyon kíváncsi vagyok az összes többi alkotására is. 

Extra tartalom

Ha többet szeretnétek tudni arról, mi is az az aromantizmus vagy aszexualitás, ajánlom figyelmetekbe a Wikipédiát. Lejebb az angol bejegyzések végén lelinkelem az angol nyelvű (kissé talán részletesebb) oldalakat.

🔖 Aromantizmus

🔖 Aszexualitás

Let's be honest here. Thanks to the success of Heartstopper, which is well earned and lies on a strong base, the Internet is buzzing with Alice Oseman's name. Which is again well deserved. We should pay attention to these works.

Needless to say I got very curious but me being me I picked up not the hyped book but one of her/their YA fictions. And I had to tell you, I had HIGH expectations. Not to worry, though. I got exactly what I had asked for. 

'Why did you pick this book out of the four fictions?' you may ask. The answer is easy. Because of the topic. You should know, I consoder myself an ally. And if you ask me aro/ace people got frighteningly little representation, so I just decided I was going to read this book. Honestly. I kind of wanted to educate myself too. And I thought I could not find a better teacher than Alice Oseman. I was right. The representation in this book is A++.

The story itself starts with a prom afterparty. Here we get to know our heroine Georgia and we soon figure out that she has never ever kissed anyone let alone any other physical contact. It really should not be a pressing matter, but Georgia feels some kind of shame because of it. 

After a chain of diastrous events, Georgia goes to university with two of her best friends Pip and Jason. 

In time and space the book roughly contains a school year and the center stages are the university and the dormitory. Here we make friends with two more key characters Rooney and Sunil. 

Basically the whole story is about Georgia, trying to figure out her own identity and orientation, and after that trying to accept herself as she is. 

I liked the story very much because it's very life like. With it, I also went back to my university years for a bit. I liked that apart from all the insecurities not everything is easy in this book. I got a flood of emotions. Fights, forgiveness, friendships, acceptance, trust, acting and so much more. 

I liked that Georgia was never alone, despite her mistakes. Some of her friends always supported her. Not with the best ideas all of the time, which led to some serious conflicts but she was always supported, accepted and loved. And of course it worked the other way around too. Georgia was there, when her friends needed her. 

We got to see the other side of the coin too. Which I'm also grateful for. We have to face the sad fact that many people deny that aromanticism/asexuality has a place in LGBTQ, even in the community itself. Aro/ace people have a place in the LGBTQ community. End of story. 

Regarding the characters, I liked Sunil the best. The gayness (no pun inteded) with which he helped Georgia figuring things out is just precious and I think the girl was very grateful for it. She was to all her friends, but she needed Sunil's guidance. Everyone in her situation needs a Sunil. I loved his presence, and I loved the character!

Recommendation time. I warmly recommend this book to read to everyone who is interested in the topic, even just a little bit. I dare say it someone is in a similar situation, the story will even help figuring things out. A very life like and yet easy read, with a very important message. It deserves the attention.

Grades

5/5* - Let me introduce my newest favourite author, everyone. I'm definitley curious to read Alice Oseman's other works. 

Extra content

If you would like to know more about aromanticism and/or asexuality, I highly recommended to check the compilation at the end of the book. Or you could take a peek at these Wikipedia pages too.

🔖 Aromantic

🔖 Asexual