Nathaniel Hawthorne: The Scarlet Letter

The entry is available in English. Please scroll down to read it. 💕

Életemben másodjára olvastam el most ezt a könyvet, mint október havi klasszikus olvasmányomat. Először olvastam most angolul. Őszintén, nem hiszem, hogy a közeljövőben újra előveszem.

Az első olvasásom idejéből derengtek még sarkalatos pontok a történetből, és ahogy most újra elővettem a történetet, rájöttem, hogy bizony ezekre egészen pontosan emlékeztem.

A főszereplőnk, Hester házasságtörés vádjával kerül börtönbe emellett arra ítélik, hogy élete végéig viseljen egy skarlátszínű "A" betűt (Adultery = Házasságtörés) a ruhája mellrészén. Azt senki nem tudja, hogy a leánygyermek apja egy pap az angol telepesek által lakott amerikai kisvárosban. Senkit, kivéve talán Hester volt férjét, aki szintén nem tudhatja biztosan, hiszen a nő nem leplezi le a papot. Ahogy azt sem tudja senki, hogy az orvos álruhájába, és egy másik név mőgé bújt férfi Hester egykori férje.

Nos a regény egyrészt Hester szégyenérzetét hivatott érzékeltetni, amiről persze a skarlát betűnek köszönhetően mindenki tudomással bír. Ugyanakkor ez a szégyen erősen vegyül a kislánya iránti feltétlen, rajongó szeretettel. Aztán persze ott van még a pap eltitkolt szégyene is. A regény pedig többször kitér arra, hogy vajon melyik bűnösnek nehezebb a lelkén viselnie a terhét. 

Nos, tény, ami tény, ennek kellett volna a középpontban lennie. Viszont az is tény, hogy ebben a történetben van némi társadalomkritikai mellékíz. És ahhoz, hogy egy társadalmat kritizálni tudjunk, meg kell ismernünk azt is, hogyan épül fel. Ami ebben a könyvben kilométer hosszú, elkeserítően unalmas leíró részek formájában valósult meg. És ez nem csak tompította a történet tempóját, ami egyébként normális körülmények között, egészen jól feszített lehetett volna, hanem jó időre ki is zökkentett engem, mint olvasót a történetből. Igazán kár érte.

Egyébként, ha valaki kedveli az ilyen stílusban megírt, kissé a vallás felé kacsintgató, drámainak szánt, de valójában túl nagy katarzistól mentes töréneteket, annak tudom ajánlani. Nem is azt mondom, hogy nem volt benne katarzis, mert szépen elő lett készítve, az meg kikövezi az utat a történet végének, mégis valahogy egy kissé kibillent az egyensúlyából ez a könyv.

A kötet megjelent magyar nyelven A skarlát betű címmel.

Értékelés

5/4 - Kicsit túl hosszú ideig nyűglődtünk egymással

I've read this book for the second time in my entire life now as my 'classic read of the month' in October. It was my first time reading it in English. To be honest I don't think I'll take this book off the shelf in the near future again.

I had some memories about this book from my first read years ago. Turned out, I remembered it pretty well. I mean the story itself. The mood of the book... well, not so much. 

Our narrator is a woman, called Hester and at the beginning of the story she is sentenced to jail for adultery. Plus they force her to wear a big scarlet "A" on her bossom for the rest of her life. No one knows in the town that her daughter's father is the priest of the community. Maybe except for Hester's ex husband, but he cannot be sure either. He relies on his intuitions. That's because Hester is determind to protect the priest. And she protects her used to be husband too, to a certain extent. Because the man is under the disguise of a doctor and a new, made up name. 

Well first of all, the novel should make us feel Hester's shame, which is like an open book in front of literally everyone, thanks to the scarlet letter. This shame is strongly affected by Hester's love for her little daughter. On the other hand there is the priest who must keep his sin and shame in secret. The novel laments on the question, which sinner's situation is harder to bear.

This should have been in the focus of the story. This is a fact. But thing is. there is an aftertaste in this book. It feels like Hawthorne wanted to write some criticism about his own society. But, for him to write it effectively, he needed to introduce said society. He did it, but through long and excruciatingly boring parts of the book. These are completely held back the flow of the story and threw me off of its path. I mean as a reader. Such a pity.

All in all if you like these kind of slightly religious, supposed to be dramatic, books which lack the real culmination at the end, then I recommend it for a read. It's not that the catarctic feeling is missing entierly, because it has a very nice way building up, but the pace itself is like a trainwreck. The story became very very unbalanced somewhere on the road.

Grades

5/4 - We spent a little too much time together with this story.