The entry is available in English. Please scroll down to read it. 💕
Mint az most, az újraolvasás során kiderült, nagyon sok minden nem is történik a könyvben, aminek túl erős nyomot kellett volna hagynia az olvasóban. Tulajdonképpen ez a regény egy két lábbal a földön járó, lassú, kimért, józan gondolatfolyam. Semmi túlságosan drámai vagy katartikus nem történik benne, annak ellenére sem, hogy a főszereplő karakter életében bekövetkező elég nagy változásokkal operál. Többszöri költözés, szerelem, csalódás, minden van ebben a történetben, de a karakterek mindent azzal a bizonyos kimért józansággal vesznek tudomásul. Nagy érzelmi kálváriák sem kavarják fel a lelkük békéjét. Valójában viszont pont ettől lesz a történet az első betűtől az utolsóig Charlotte Brontë-ra annyira jellemző. Akkor is, ha ez volt az első regénye, ami tényleg eléggé meglátszik rajta.
Mint említettem, nem ez volt az első találkozásom a regénnyel. Annak idején a magyar, most pedig az angol eredetit olvastam. Mindkét verzióban van egy-egy dolog, amit fontosnak tartanék kiemelni.
Mikor a magyar verziót olvastam, évekkel ezelőtt, egyszerűen nem tudtam attól elvonatkoztatni, hogy egy nő próbál férfi szemszögböl történetet írni. Valószínűleg a fordítás miatt volt, de akkor én Charlotte-ot láttam a főszereplőben, és semmiképpen nem férfi hangon hallottam őt a fejemben. Az angolnál ezzel nem volt gondom. Eredetiben olvasva sikeresen megszólalt a férfi karakter a fejemben, és egyáltalán nem éreztem azt, hogy Charlotte idegen szerepbe igyekezne kényszeríteni magát.
Az angol verziónak viszont van egy elég nagy hibája. Méghozzá az, hogy nem közli a francia mondatok fordítását semmilyen módon. A magyar verzió lábjegyzetben fordít, az angol esetében viszont magamra voltam hagyva. Ezt pedig nagyon sajnáltam, mert az amúgy is kevés párbeszéd nagy része franciául volt leírva, aminek jó részét nem értettem, és aminek a megértése fontos lett volna a cselekmény megértésének szempontjából. Remélem, a későbbi kiadásokban orvosolták ezt a hibát.
Egyébként ezt a könyvet tipikusan Brontë rajongóknak, illetve klasszikusokat kedvelőknek ajánlanám jó szívvel. A modernebb, feszítettebb tempójú történetek kedvelői nem hiszem, hogy jó társra lelnének ebben a történetben.
A kötet megjelent magyar nyelven Az angoltanár és A különös tanítvány címekkel is.
5/4 - Az egy pont levonás kizárólag azért, mert a francia szövegek nagy részét - bár fontos lett volna - nem értettem.
During the reread this time, I realized there were no big dramas and cathartic changes and solutions the reader should remember. Basically this story is like something with two feet on the ground, pretty slow and sober train of thoughts. Really no one should wait for big dramas and tears and suffering. Don't get me wrong. There's EVERYTHING in there what counts. Serious decisions, love, disappointment, everything you can think of, except for drama. Because no matter what comes around, the characters face everything with said solemn acceptance. And this is exactly why this is a Brontë work from the first sentence to the last. Through and trough. Even though this was her first novel. And it is really obvious if you consider the writing style.
So this was a reread. When I read the story for the first time, I read it in Hungarian. Now I did the same in English. And there is a huge advantage in both versions.
When I read the story in Hungarian, I just couldn't see our main character as a man. They had a woman's voice in my head. And I constantly had to remind myself that he actually is a man and it's not Charlotte who is talking. I have had no such problems in English. I could imagine Crimsworth and heard his voice as a man's in my thoughts as well.
The Hungarian version had the advantage of translations though. Relatively big part of the novel was written in French. Most of the dialogues are in French too. And the storytelling seriously lacks dialogues in general. Since I can't speak French those parts were very hard to understand. And it also would have been very important to understand them word by word. The Hungarian edition includes the translations of these parts but the English does not. I hope in later editions they put the translations there too.
All in all I'd recommened this book for those, who in general love the writing style of any or all the Brontë sisters. Or if you like pretty slow classic works. It's not a page turner, but an enjoyable story.
Grades
5/4 - Only because I couldn't understand the French parts, even though those would have been important too.
Megjegyzések